KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Lengyel filmhét
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Vicsorgó Arany Oroszlánok Velence
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Az egyensúly keresése Magánélet

• Spiró György: A befejezetlen dráma Nyikita Mihalkov filmjei a televízióban
• Báron György: A „speciális visszaesés” Könnyű testi sértés
• Koltai Tamás: Megérkezett a revizor? Délibábok országa
• Kovács István: Történelmi misztériumjáték Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Fábri Zoltán: Emlékezés Nádasdy László (1929–1983)
• Nemes Nagy Ágnes: Lovag-ábránd Excalibur
• Fogarassy Miklós: Utazások egy katonai szükségállapot mélyére Az út
• Barna Imre: Az utolsó t... Az utolsó tangó Párizsban
• Gyárfás Endre: Bölénynyúzók A vadnyugat népköltészete és a westernfilm
LÁTTUK MÉG
• Székely András: Az idő urai
• Koltai Ágnes: Portrék korhű keretben
• Takács Ferenc: A francia hadnagy szeretője
• Kapecz Zsuzsa: Rita asszony menyasszony
• Deli Bálint Attila: Az álarcos lovas legendája
• Zoltán Katalin: Röpke éjszaka
• Greskovits Béla: Csillaghullás
VIDEÓ
• Mihály Éva: Képmagnózgatásaink... Kerekasztal-beszélgetés a videó kulturális felhasználásáról
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Kis magyar lexikonográfia

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Közönséges bűnözők

Barna György

Öt rovott múltú férfit letartóztat, kihallgat, s – bizonyítékok híján – szabadon enged a rendőrség. „Ha már így összejöttünk” – alapon bandát alapítanak és tervezgetnek. Az első közös akciójuk után megbízással keresi fel őket Kobajashi, az „ördög ügyvédje”. Az ördög a legendás maffiózó, Keyser Söze, akit senki sem ismer, tehát nem is biztos, hogy létezik, bár egyesek tudni vélik, hogy miután a magyar maffia kiirtotta a családját Isztambulban, álnéven az alvilág titkos irányítója. A megbízás során a banda négy tagját megölik, az életben maradt törékeny és sánta tag meséli a fentieket a haját tépő rendőrfelügyelőnek, aki ugyan nem hisz Keyser Söze létezésében, de nagyon szeretné elkapni. A vallomástevőnek szabad távozást ígérnek, amennyiben őszintén bevall mindent.

A sátántörténetek sorában egy újabb mű, amely meghajol a zsenialitás előtt, méghozzá úgy, hogy a szerkesztést is átengedi az ördögnek. Az ügyesen kevert idősíkok hatására a vallomás flashback-blokkjait csak a film utolsó és megbízhatóan jelen idejű fejezete gyúrja egésszé. Cselekmény és idő ördöngös labirintusa hivatott léprecsalni résztvevőt és nézőt. Ördögi machináció, és nem rendezői zsonglőrködés szövi a történetet, útvesztőben járunk, mert nem derül ki semmi, mert nem tudjuk, ki mesél. Útvesztőben voltunk, mert a mesélő maga Keyser Söze, az Ördög.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=298