KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Föld inváziója – Csata: Los Angeles

Varró Attila

Battle Los Angeles – amerikai, 2011. Rendezte: Jonathan Liebesman. Írta: Christopher Bertolini. Kép: Lukas Etlin. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Aaron Eckhart (Nantz), Ramon Rodriguez (Martinez), Michelle Rodriguez (Santos), Cory Hardrict (Lockett). Gyártó: Columbia Pictures / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 116 perc.

Miután a 2008-as Cloverfield-del – jócskán lemaradva az élőhalottak után – az űrből támadó csápos (óriás)szörnyek is rátaláltak a digikamerás dokurealizmus fegyvertárára, csupán idő kérdése volt, mikor találkozik össze az újfajta inváziós film a friss zsánertechnika másik kedvencét jelentő háborús filmmel. A joggal várt frigyet a District 9 és a Bombák földjén között végül a Csata: Los Angeles hozta el, ami az előbbivel nem csupán műfajában és dél-afrikai rendezőjében (Jonathan Liebesman), de a felvételeihez használt Red kamerában is osztozik: mintha csak a Transformers-széria alkotói a harmadik fejezethez a Mission Impossible-mozitrilógia fazonigazításos példáját követték volna.

Nem mintha Liebesman filmje a Los Angelesre támadó, gyilkos tűzerejű robotgúnyába bújt űrlények ellen harcoló tengerészgyalogos csapat földközeli megpróbáltatásairól a technikai kivitelezésen túl bármivel hozzájárulna a műfaj újradefiniálásához. Rutinos patrióta mozi pereg szűk két órában, rendíthetetlen (ám szívtájon sebezhető) hősökkel, kellő számú önfeláldozással és sok heroikus háttérzenével, amelyet azonban az imbolygó kézikamera és a törmelékszagú képek igen intenzív híradófilmes élménnyel ruháznak fel – ennek legszebb példájaként elég összehasonlítani a középtájra időzítet felüljárós akciócsúcspontot a Transformers steril, feszültségmentesített autópályás tűzharcával. Liebesman katonái fokozatosan viszik be a közönséget a világok háborújának poklába, előbb csak kamerák által homályosan, majd szemtől szembe az égi küldöttekkel, a kellő azonosulás megteremtése után pedig egy percre sem engedik el a néző kezét. Így aztán ha nem is szolgál a Csata: Los Angeles olyan mélyértelmű párhuzamokkal, mint a District 9 vagy olyan katartikus érzelmi élménnyel, mint a kiváló Monsters, drámai intenzitása vitathatatlan – és ezzel máris többet kínál annál, amit a Skyline, a High Plains Invaders vagy akár a Michael Bay-féle Autobotok takaros CGI-figurái nyújtanak a monitorokra tapadt földlakóknak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10608