KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mancs

Csiger Ádám

Mancs – magyar, 2014. Rendezte: Pejó Róbert. Írta: Szy Katalin és Pejó Róbert. Kép: Szatmári Péter. zene: Márkos albert. Szereplők: Trill Zsolt (Zoli), Holecskó Orsolya (Eszter), Keresztes Tamás (Józsi), Szacsvay László (Doki). Gyártó: Új Budapest Filmstúdió. Forgalmazó: A Company Hungary. 92 perc.

Csak idő kérdése volt, hogy mikor készül film a híres mentőkutyáról. Pejó Róbert viszont nem hagyományos életrajzi mozit rendezett, hanem a címszereplő által pusztán inspirált fikciós tündérmesét és családi közönségfilmet. Művét egy gyermekének esti mesét mondó anya foglalja keretbe, Pejó hol váltogat, hol ötvöz élőszereplős filmet és animációt, utóbbival a gyerek hallgatóság és a főszereplő perspektíváját rekonstruálja (Mancs például eb képében megjelenő „szagtündért” követve akad nyomra). A filmbeli Mancs élete stílszerűen underdog hőstörténet, karrierfilm, amit idomár gazdája kerekít mester-tanítvány mozivá, valamint furcsa párra épülő haverkomédiává és brománccá.

A Mancs egyetlen erőssége instant kasszasiker-receptje. Címszereplője holt celebként, neve márkaként funkcionál, Pejó ötvözi a kutyás-gyerekes családi filmeket egy nemzeti, népi sikersztorival (mozija egy magyar Lassie vagy Rex felügyelő), a valódi ebek látványával kecsegtető állatbarát komédiát pedig a gyerekek figyelmét lekötő animációval (minden értelemben kiszínezve történetét). A hollywoodi animációkkal ellentétben a Mancs csak a marketingjével szólítja meg a legszélesebb publikumot: stílusát a legkisebbek intelligenciaszintjéhez igazították, a többi korosztálynak mit sem nyújt. Pedig Pejó többre is képes: Dallas Pashamende című filmje egyszerre közönségszórakoztató és szerzői igényű – mintha Kusturica rendezné az Oldás és kötést. Vannak hasonlóságok e két munkája közt, de míg a korábbi film a Dallas-féle szappanoperák álomvilágának szatírája volt, a Mancs már csak mesebeszéd. Az újgenerációs honi mozik közül lehetett volna az Overdose vagy a szintén egyszerre személyes és műfaji Fehér Isten párja is, ehelyett hatásvadász, bulváros, mint a Coming out és a Megdönteni Hajnal Tímeát. Ál-biopicként nézve pedig giccsesebb és hiteltelenebb a rosszemlékű Dianánál is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12195