KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tizedes meg a többiek

Lakatos Gabriella

Magyar, 1965. Rendezte: Keleti Márton. Szereplők: Sinkovits Imre, Major Tamás, Darvas Iván, Pálos György, Márkus László. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 101 perc.

Ha fel akarjuk idézni azon rendezőket, akik karrierjüket 1945 előtt kezdték, de a háború után is a filmgyártás aktív résztvevői maradtak, olyan neveket sorolhatunk fel, mint Gertler Viktor, Bán Frigyes, Kalmár László vagy Keleti Márton. Utóbbi 1945 előtt olyan filmeket forgatott, mint A torockói menyasszony, a Viki, a Borcsa Amerikában vagy A harapós férj. 1965-ös filmje, A tizedes meg a többiek nagy sikerének egyik oka, hogy Keleti az 1945 előtti vígjátékhagyományból merített ihletet hozzá.

Az alkotók tervei – illetve Dobozy Imre forgatókönyve – szerint eredetileg drámai és komolykodó partizánfilmnek induló, de végül Szász Imre átdogozott szkriptje alapján elkészült Tizedes a szerelmi szál teljes mellőzésével, valamint a háborús tematika vígjátéki bemutatásával ugyan markánsan eltér az 1945 előtti korszak vígjátékaitól (a Horthy-korszakban a háborús tematika kizárólag melodrámai hangszereléssel volt bemutatható), más elemeiben viszont erősen kapcsolódik ahhoz. Az 1945 előtti vígjátékok örököse, nemcsak azok klasszikus típusainak megidézése miatt (a lakájtól kezdve a viharos események közepébe helyezett, de nagy ellenállóképességű kisember figuráján keresztül a másik oldalon álló, gőgös, pökhendi, ezért bűnhődésre ítélt felettesekig), hanem a dramaturgiája miatt is, lásd a véletlenek fontosságát vagy a szerepcsere-motívum kiaknázását.

Utóbbival van összefüggésben a talán legfontosabb elem. Keleti párhuzamos sorsok egész hadosztályát felvonultató partizánkomédiáját az identitáscserét markánsan tematizáló álcamotívum jellemzi, mely az 1945 előtti vígjátékokban ugyancsak meghatározó volt (Meseautó; Barátságos arcot kérek; A címzett ismeretlen; Segítség, örököltem; A hölgy egy kissé bogaras). A tizedes meg a többiek hősei a széljárásnak megfelelően változtatják identitásukat a túlélés érdekében, legyen szó Molnár Ferenc tizedesről (Sinkovits Imre), a katonaszökevény Gálffy Eduárdról (Darvas Iván), Szíjjártó István szökött kommunista munkaszolgálatosról (Pálos György), Grísáról, a sebesült orosz bakáról (Cs. Németh Lajos) vagy Jóskáról, a fiatal autószerelő segédről (Iglódi István). A felöltött gúnyák és a felvett pózok aszerint cserélődnek, hogy viselőik éppen németek vagy oroszok, katonák vagy civilek, vezetők vagy beosztottak, szolgák vagy arisztokraták szerepébe kénytelenek bújni. Az álcamotívum nem csak az 1945 előtti és utáni korszak közti tematikus folytonosságot jelzi, emellett igen pontos képet ad a Horthy-korszak Magyarországáról is, ahol nem csupán az érvényesülés, de akár a túlélés záloga is az identitással történő ügyeskedés volt, békében és háborúban egyaránt. Sokatmondó Gálffy Eduárdnak, az 1945 előtti öngyilkos hajlamú melodrámai hősöket idéző figurának az elkeseredett felkiáltása, mellyel a sokadik átöltözést kommentálja: „Ez Magyarország!… átöltözünk… mindig csak átöltözünk!”

Extrák: Sinkovits Imre A tizedes meg a többiekről beszél egy 1983-as interjúrészletben, valamint híradó tudósítás az 1965-ös Játékfilmszemléről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12274