KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Odeon-Lloyd

Zachar Balázs

Egy megújult art-mozi.

 

A márciusban megnyíló felújított Duna mozi története már a két világháború közötti időszak filmszínházainak életútját követi. Filmszínházként született 1937 októberében, amikor a Lipótvárosi Mozgókép Rt. a Hollán Ernő utcában megnyitotta a város új „elsőhetes” moziját, Lloyd Színház néven. Az elsőhetes jelzőt filmkínálatának köszönhette, amelyben a megnyitást követően rövid idővel már nagyrészt premierfilmek szerepeltek. A mozi leginkább Lipótváros és belső Angyalföld közönségét szolgálta ki.

A negyvenes években fölvette a Duna nevet, hogy aztán 1945-től ismét Lloyd néven fogadja a nézőket. A második világháború után a Lloyd egy ideig – az akkori pártviszonyoknak megfelelően – a Szociáldemokrata Párt érdekeltségébe tartozott, a mozit az Orient Film Rt. látta el műsorral. Az államosítás után – mint a legtöbb filmszínház – a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat tulajdonába került, immár újra Duna mozi néven. Az épület már három felújításon is átesett, a jelenlegi azonban több egyszerű felújításnál, mivel már az új „art” mozi arculat kialakítása jegyében zajlik.

Az üzemeltető Budapest Film Rt. arra törekszik, hogy az új – a márciusi nyitástól Odeon-Lloyd nevet viselő – mozin keresztül bemutassák, milyennek kellene lennie napjaink art-mozijának. Az egykori háromszáz fős terem száz plusz húsz székesre csökken, ugyanakkor műszaki, kényelmi felszereltségét tekintve – fotelszékek, Dolby Digital hangtechnika, klimatizált nézőtér – paraméterei megegyeznek a multiplexek által nyújtott szolgáltatások színvonalával. (Az Odeon-Lloyd termében az egy nézőre jutó képméret – amely a mozi által nyújtott vizuális hatás alapvető mutatója – megegyezik a Corvin nagytermének hasonló adatával.) Ezen kívül a moziban – immár szinte kötelező elemként – helyet kap egy kávézó, valamint a DVD-tárral kibővített és felújított Odeon videótéka.

Mindemellett a kivitelezés során megtartották az eredeti homlokzatot és bejárati portált, s az előcsarnokot is az eredeti alaprajzok és a fellelhető dokumentumok alapján alakították ki. A mozi külön érdekessége, hogy – részben a régi filmszínházak többfunkciós jellegét idézve – a vetítőteremben egy pódium-előadásokra alkalmas kisszínpad is helyet kapott, mivel a Budapest Film az éjszakai műsorsávban a filmeken kívül a társművészeteknek, színpadi műfajoknak is helyet kíván adni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2116