KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gandhi – Egy vezér születése

Tamás Amaryllis

 

Shyam Benegal alkotása talán a legőszintébb életrajzi mű, ami valaha született. Nem a megszokott Gandhi-képet tárja nézői elé, életének nem is az ismertebb korszakát. A 24 esztendős ügyvéd, Mohandas Karanchand Gandhi 45 éves koráig élt családjával Dél-Afrikában. Az itt ért sérelmek hatására indította erőszakmentes küzdelmét, a Satyagrahát. Nem is Indiában, mint hinnénk, hanem Afrikában érdemelte ki a Nagy Lélek (Mahatma) címet.

Aki Attenborough bölccsé vált Gandhijára számít, alaposan meglepődik. Az indiai új hullámos – az 1974-es A rügy című első játékfilmjével világhírnevet szerzett Shyam Benegal – árnyaltabb, s ezért vélhetőleg hitelesebb portrét rajzol Gandhiról, a „szent szörnyetegről”.

Sötét, bizarr családi tragédiák zajlanak a „háttérben”, miközben a vezér százezreknek, millióknak – szenvedélyes hittel – hirdeti: nem az egymásban való fogságból, hanem az egymásban való felszabadulásból kell kiindulni, ha békét akarunk itt, a Földön.

Gandhinak az élet: feladat. Mindeközben ifjú felesége, apró gyerekei csillapíthatatlan életéhségét ellentmondást nem tűrő, abszolút „apa-terrorral” töri le. A rigorózus morálparancsnak való engedelmesség szemrehányást, dühkitöréseket, viszályt, mély fájdalmat von maga után. A Gandhival együtt élők nem boldogok. A kizárólagos férji, apai szabályozást nehezen viselik, ösztönösen tiltakoznak.

Minden hagyományban metafizikai axióma – és nem tautológia – a mondás: a létezés minden létezőben azonos … A „te: én vagyok” azonban a Gandhi-mikrokozmoszban azt (is) jelenti: a társnak, a feleségnek, a gyermeknek kötelező akár börtönben senyvedni is, a Gandhi-életműért: az erőszakmentességben való hitéért. A terrorisztikus apadiktatúra – az afrikai évek alatt – majdnem az asszony s az utódok életébe kerül… A nagyformátumú Gandhi megvalósítja az élet beteljesüléséről szóló igazi alkímiát, amelynek követelése a kettőből: egy. Ex duobus unus…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3517