KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az operaház fantomja

Fáber András

 

Kockázatos dolog erről a filmről véleményt mondani. Ki tudja, hátha Az operaház fantomja című filmnek is van egy fantomja, s a szerencsétlen ítész könnyen úgy járhat, mint a filmbéli kritikus, aki rosszat mert írni a fantom reménybeli kedvesének debütálásáról a Faust női főszerepében: szétloccsant agyvelővel hanyatlik le a gőzfürdő kövezetére.

A francia rémregény egyik atyja, Gaston Leroux agyalta ki a fantomot csaknem száz évvel ezelőtt, s bár az ördög, akivel a figura egyezséget kötött, igencsak rágja a húsát, ahhoz képest meglepően jó egészségnek örvend, már amennyiben elegendő áldozatot tud (olykor elevenen) megnyúzni ahhoz, hogy rendszeresen elplasztikázza bőrének rothadását.

Iszonyodásra tehát elegendő ok kínálkozik, vérfröccsenésből és rémes szemforgatásból (utóbbi a színészi alakítást helyettesíti) bőven jut a nézőnek. S mindezt a magasrendű művészet orvén (ne feledjük, a helyszín egy operaház) – mely, mint a romantikusoktól tudjuk, az ördöggel való cimborálás révén születik. A Faust, a Szamárbőr és, a Dorian Grey arcképe ponyvafeldolgozásban is szuggesztív hatást keltett. A ponyvaregényből készült filmponyva azonban már vajmi keveset őriz meg a mintául szolgáló eredeti műalkotásból. Marad a művér és a műhűhó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4411