KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Régi filmek gobelinje

László Zsófia

 

Péreli Zsuzsa 1974-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, gobelin szakon. Azóta három önálló kiállítása volt idehaza, és több csoportos kiállításon vett részt külföldön: Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Finnországban, Svájcban. A címlapon látható, Asta Nielsenről mintázott életnagyságú mellképe szerepelt a Műcsarnokban megrendezett Manuálcsoport kiállításon.

Miért éppen Asta Nielsenről készítettél gobelint?

– Foglalkoztat a múlt. Szeretnék a régi időkre emlékezni, arra, amit nem élhettem meg, amit nem ismerhettem. Vágyódom a meg nem élt után, és ehhez akarok kedvet csinálni az embereknek. Témáim egy része átírat: múlt század végi vagy század eleji – zömükben családi – fényképeket örökítek meg gobelinen. A szememben Asta Nielsen olyan múltbeli jelenség, akit nem csupán azért kell megörökíteni, mert kiváló drámai színésznő és remek komika volt, hanem mert jellembélileg is méltó a megemlékezésre.

Sokszor láttad filmen?

– Tulajdonképpen moziban nőttem fel. Apám, míg élt, a Filmtudományi Intézetben dolgozott, és így rengeteg muzeális filmet láttam, köztük Asta Nielsen-filmeket is. Vettünk egy zsúrkenyeret, beültünk a vetítőbe és órákig filmeket néztünk.

Emlékezetből szőtted Nielsent?

– Nem, a munkámhoz fényképeket használok. A Nielsen-mellkép például egy MTI fotó alapján készült. Egyébként csináltam már gobelint Márkus Emíliáról és Sarah Bernhardtról is. Fényképhatású gobelineket akarok csinálni, ezért fontos, hogy hasonlítsanak a modellre, de egyúttal maradjanak gobelinek. Sokat járok az Ecserire, régi fényképeket keresni. Több fényképem van Nielsenről, és a fotók tanúsága szerint roppant kifejező az arca. Ez a gobelin 1978-ban készült, de a közeljövőben ismét tervezek egyet róla. Egyébként a gobelin komoly műfaj, és jól esik egy kicsit viccelődni vele. Különben a Nielsen-gobelin klasszikus francia technikával készült, és gyöngytyúktollak vannak beleszőve.

Milyen ma a kapcsolatod a filmmel?

– Változatlanul szeretem a filmeket, de jó ideje nem járok rendszeresen moziba. Tahiban élek, meg időm sincs elég. Azért, ha tehetném, mindig Fellini-filmeket néznék. Utánozhatatlanul képszerűek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8053