KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Don Quijote újra lovagol

Tótisz András

 

Don Quijote lovagolt már könyvben felnőtt és ifjúsági kiadásban, musicalban, filmben pedig már jó tucatnyiban.

Most egy spanyol– mexikói produkcióban pattan, illetve mászik nyeregbe. Magas, szikár, őszülő szakállú... Sancho Panza pedig... igen, ő is olyan, amilyennek lennie kell. És a film?

Nem tudom, hogy a búsképű lovag érezte-e olyan keménynek olykor a nyerget, mint én, kalandjait nézve, néha a széket. Kemény volt, amikor a játék lelassult, és didaktikus szavalatok hallatszottak az álmokról, az igazság kereséséről, a szegények védelmezéséről, de puha, kényelmes fotel lett újra, amikor az érzelgősséget érzelem váltotta föl, vagy egészséges humor.

Maga Cervantes is föltűnik a filmben, tán kárpótlásul, mert regényét némileg megváltoztatták az alkotók. Szerb Antal még azt bizonygatta: „Cervantes nemcsak, hogy nem tartja őrültnek Don Quijotét, hanem még attól sem idegenkedik, hogy időnként az elit emberének, választott és szerencsétlen nagy léleknek tartsa.” A film viszont már szinte csakis ezt látja benne: szabadsághős, a szegény nép egyetlen, utolsó védelmezője, aki ha meghal, vagy kigyógyul bolondságából, minden elveszett. Ezért az optimista befejezés: Don Quijote újra lovagol, tovább, új kalandok felé. S fölhangzik a zene, alakja belevesz a messzeségbe. Megy harcolni az igazságért, hogy szebb, jobb legyen a szegényék élete... ámbár azt nem tisztázták az alkotók, hogyan képes ezt a célt birkák lemészárlásával, szélmalmok megtámadásával elérni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8066