KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/január
POSTA
• Schéry András: A tangó társastánc

• Lukácsy Sándor: Történelmi handabanda Hanyatt-homlok
• Koltai Tamás: Tschikosch film Hosszú vágta
• Koltai Ágnes: Pesti Taigetosz
• Márton László: A Gumimegváltó E. T. (A Földönkívüli)
• Matos Lajos: A valószínűtlen lehetséges A tudományos-fantasztikus filmről
• Ágh Attila: Indiai történelem – kezdőknek Gandhi
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A maiak és Pasolini Mannheim

• Fáber András: Költő kamerával Jean Cocteau és a film
• N. N.: Jean Cocteau filmjei
• Deák Tamás: Álomfejtés Antonioni és Cocteau
• Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott Emlékezés Ranódy Lászlóra
LÁTTUK MÉG
• Zsilka László: A zöld kabát
• Harmat György: Donald kacsa és a többiek
• Kapecz Zsuzsa: Gallipoli
• Varga András: Hé, élet!
• Peredi Ágnes: D. B. Cooper üldözése
• Csantavéri Júlia: Két fiú gitárral
• Ardai Zoltán: Bockerer
• Jakubovits Anna: A barátod akarok lenni
• Lalík Sándor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás
• Greskovits Béla: Vabank
• Gáti Péter: Kína-szindróma
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Magyar Általános Szórakoztató
• Szilágyi János: Mondják a másokét Beszélgetések tévébemondókkal
KRÓNIKA
• N. N.: Szijj Miklós (1936–1983)
• N. N.: Fifilina József (1926–1983)
KÖNYV
• Lajta Gábor: A jövő népművészete

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csodák

Forgács Nóra Kinga

Le meraviglie – olasz-svájci-német, 2014. Rendezte és írta: Alice Rohrwacher. Kép: Héléne Louvart. Szereplők: Alba Rohrwacher (Angelica), Maria Alexandra Lungu (Gelsomina), Sam Louwyck (Wolfgang), Sabine Timoteo (Coco), Monica Bellucci (Milly). Gyártó: Tempesta / Amka Films / Rai Cinema. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

Egy család él valahol a nem éppen képeslapokról lopott toszkán vidéken. A német apa méheket tenyészt és mézet termel. Csak lányai születtek. Gelsomina a rangidős. A távolban vadászok portyáznak. A német apától, olasz anyától származó Alice Rohrwacher második játékfilmje egyfelől egyértelműen életrajzi ihletésű darab, mintha saját tinédzserkora, saját családja történetének egy szeletét, a gyermekkor végét dolgozná fel. Másfelől több, mint szubjektív családtörténet, coming of age sztori vagy „így jöttem” film. A Csodák elsősorban egy vallomás, egy megoszthatatlan titok meséje. Ennek a titoknak sok részlete van. Egy család titka, melynek a története egy ponton véget ért. Egy fiatal lány titka, akinek a története egy ponton elkezdődött. Mégis, a legmélyebben és őszintébben egy egészen különleges képzelettel és figyelemmel ellátott fiatal filmes, saját magáról, a kultúrájáról, a hivatásáról, a filmkészítésről gondolkodó ember titka.

A Csodákban az elsőszülött lány és az apa viszonya ugyanúgy fontos, mint Gelsomina nőiségének ébredése (Fellini Országúton című filmjét idézve), a rehabilitációs programban a családba fogadott német fiú érkezése, vagy a televíziós reality show, amiben a méhészet részt vesz (akár pénzhiány miatt, akár a vágyképek vonzásának eleget téve). A Csodákban azonban a legfontosabb, hogy miként is lehet ezt elmesélni. Valami olyan tapasztalatot, ami egyszerre intim és egyszerre közös: a csoda egy idő után kiszorul az ember életéből. Ambra Angiolini T’Appartengo című slágere legalább annyira a része ennek, mint Monica Bellucci ikonikus alakja vagy a családi hétköznapok bemutatása.

A csodát Rohrwacher filmje mégis visszaadja. Az ókori romokon megrendezett reklámfilm vagy a szigeten tartott reality-döntő ellenében egy nagyon finom, érzékeny esztétikát képvisel: a fény és az árnyék, a dokumentarista képsorok és a mese, az önreflexív gesztusok és az ártatlan hit határán egyensúlyozó alkotói jelenlétet. Képes a képeibe, a kihagyásaiba fogadni azt, ami elveszett, egy teve, egy elfelejtett kötelesség vagy egy elhallgatott vágy történetét, egy család az üresen maradó ház csempéi alá rejtett titkait. Valami olyat, amit nem érthet mindenki, de mégis mindenki pontosan ért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12110