KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/január
POSTA
• Schéry András: A tangó társastánc

• Lukácsy Sándor: Történelmi handabanda Hanyatt-homlok
• Koltai Tamás: Tschikosch film Hosszú vágta
• Koltai Ágnes: Pesti Taigetosz
• Márton László: A Gumimegváltó E. T. (A Földönkívüli)
• Matos Lajos: A valószínűtlen lehetséges A tudományos-fantasztikus filmről
• Ágh Attila: Indiai történelem – kezdőknek Gandhi
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A maiak és Pasolini Mannheim

• Fáber András: Költő kamerával Jean Cocteau és a film
• N. N.: Jean Cocteau filmjei
• Deák Tamás: Álomfejtés Antonioni és Cocteau
• Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott Emlékezés Ranódy Lászlóra
LÁTTUK MÉG
• Zsilka László: A zöld kabát
• Harmat György: Donald kacsa és a többiek
• Kapecz Zsuzsa: Gallipoli
• Varga András: Hé, élet!
• Peredi Ágnes: D. B. Cooper üldözése
• Csantavéri Júlia: Két fiú gitárral
• Ardai Zoltán: Bockerer
• Jakubovits Anna: A barátod akarok lenni
• Lalík Sándor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás
• Greskovits Béla: Vabank
• Gáti Péter: Kína-szindróma
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Magyar Általános Szórakoztató
• Szilágyi János: Mondják a másokét Beszélgetések tévébemondókkal
KRÓNIKA
• N. N.: Szijj Miklós (1936–1983)
• N. N.: Fifilina József (1926–1983)
KÖNYV
• Lajta Gábor: A jövő népművészete

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vérfagyasztó

Csejdy András

 

1990-ben féltartós külföldi tartózkodás után a Moszkva téren odaálltam egy könyvespult elé, és szégyelltem magam: csillogott a napfény a fukszarany, dombornyomott címszerkezeteken meg türkizből S-Modell-lilába játszó borítókon, és vitték a népek a szemetet, mint a cukrot. Akkor fordultam sarkon, amikor azt olvastam egy műremek tetején, hogy Öljünk meg minden rohadékot!. Hogy kamaszkorom nagy kedvence, Boris Vian szerezte a regényt, később tudtam meg, a kötetet kézbe mégsem bírtam venni. Most meg arra vagyok rábeszélendő a nézőt, hogy tegye félre kétségeit, és a jól megérdemelt nyári pihenés közben, előtt vagy után fáradjon el a moziba és félezerért váltson jegyet a Vérfagyasztóra. Mondják, a pornográf és az erotikus munkák között az a különbség, hogy a nemiség ábrázolása az előbbiben indokolatlan, olcsó fogás csupán. Gusztus dolga. Csakúgy, mint az erőszak helyénvaló avagy helytelen voltának megítélése. Ami biztos, hogy a filmművészet legújabbkori divattörténetében annyi vér folyt el a vásznon, olyan sokat kaszaboltak, daraboltak, zsigereltek és csontoztak, hogy a brutalitás bemutatásának szándéka inkább hendikepnek számít: legény/leány a talpán, aki hozzá tud tenni a tárgykörhöz és árnyalni képes a témát. Reb Braddock ilyen. Úgy tűnik, szerinte mindennel lehet, ha pedig lehet, kell is viccelni. Gúnyt űz, túloz, röhejessé tesz és igaza van.

Gabriella, az érzelmileg visszamaradott, kolumbiai széplány bőrkötésű könyvbe gyűjti a sorozatgyilkosok tevékenységéről szóló újságcikkeket, ollóz, ragasztgat, rajzol és képzeleg. Minden oka megvan rá. Egyrészt a közeg, ahonnan Miamiba származott. Mert ott verőfényes nappal is cigánygyerekek potyogtak az égből. Ahol pedig él, nap mint nap történik valami számára érdekfeszítő. Bizarr fantáziáját leginkább a bulvársajtó által Kékvérnek keresztelt, tehetős nők megkínzására és lefejezésére specializálódott pszichopata izgatja. Föl is mond a péksüteményesnek, és állást vállal egy takarítóvállalatnál, amely arra szakosodott, hogy a bűncselekmények után az otthonokból eltüntesse a nyomokat. Folt volt, folt nincs, megy a bolt, a diszkréció teljeskörű. Ugye, elég amerikai filmet láttunk ahhoz, hogy sejteni lehessen, ennek a két embernek találkozni kell. Nem is az a fontos, hogy milyen kamaradarab-sablonok alkalmazásával hozzák össze az alkotók a randevút, hanem hogy hiába várjuk, mert tudjuk, hogy mi lesz, mégse unjuk, amíg bekövetkezik. Ugyanis jó a ritmus, tökéletes a színészi játék és a valószerű karakterek szájából hihető mondatokat hallunk tapasztalaton túli helyzetekben. Aki azt hiszi, hogy hát ez az, pont ilyen, amikor beindul egy napszítta forgatókönyvíró agya, az járjon utána és majd rájön. Akartam még valamit. Ja, igen: a Vérfagyasztó veres tónusú komédia, egydimenzós, de nagyon vicces. A producerét pedig Quentin Tarantinónak hívják.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3746