KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/január
POSTA
• Schéry András: A tangó társastánc

• Lukácsy Sándor: Történelmi handabanda Hanyatt-homlok
• Koltai Tamás: Tschikosch film Hosszú vágta
• Koltai Ágnes: Pesti Taigetosz
• Márton László: A Gumimegváltó E. T. (A Földönkívüli)
• Matos Lajos: A valószínűtlen lehetséges A tudományos-fantasztikus filmről
• Ágh Attila: Indiai történelem – kezdőknek Gandhi
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A maiak és Pasolini Mannheim

• Fáber András: Költő kamerával Jean Cocteau és a film
• N. N.: Jean Cocteau filmjei
• Deák Tamás: Álomfejtés Antonioni és Cocteau
• Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott Emlékezés Ranódy Lászlóra
LÁTTUK MÉG
• Zsilka László: A zöld kabát
• Harmat György: Donald kacsa és a többiek
• Kapecz Zsuzsa: Gallipoli
• Varga András: Hé, élet!
• Peredi Ágnes: D. B. Cooper üldözése
• Csantavéri Júlia: Két fiú gitárral
• Ardai Zoltán: Bockerer
• Jakubovits Anna: A barátod akarok lenni
• Lalík Sándor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás
• Greskovits Béla: Vabank
• Gáti Péter: Kína-szindróma
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Magyar Általános Szórakoztató
• Szilágyi János: Mondják a másokét Beszélgetések tévébemondókkal
KRÓNIKA
• N. N.: Szijj Miklós (1936–1983)
• N. N.: Fifilina József (1926–1983)
KÖNYV
• Lajta Gábor: A jövő népművészete

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zöldkártya

Koltai Ágnes

 

Peter Weir, Gerard Depardieu, Andie MacDowell – a maga módján mindegyiküknek megvan a helye a filmtörténetben. Weir a nyolcvanas évek eleji ausztrál új hullám vezéregyéniségévé vált Gallipoli és Piknik a Függő Szikláknál című filmjével, mígnem átköltözött Amerikába, s olyan mestermunkákkal szerzett bizalmat magának, mint A kis szemtanú és a Holt költők társasága. Depardieu már vagy hetven sikerfilm súlyát cipeli, a Vincent, François, Paul és a többiek mellett jól megfér a Huszadik század, az Amerikai nagybácsim, a Szomszéd szeretők, a Danton vagy újabban a Cyrano. Andie MacDowell az elsőfilmes Söderberg európaias mozijában, a Szex, hazugságok, videóban tűnt fel kifinomult játékával s puha mozdulataival.

Weir, aki bejáratos lett a producerekhez, megtehette, hogy egy esztendeig vár Depardieu-re, mert neki írta a Zöld kártya főszerepét. A nagydarab, mackós francia sztár és a gyöngéd tekintetű kezdő amerikai színésznő ellentétére építette amerikaias „művészmoziját”, mely egyszerre próbálja meg Paul Mazursky érzelmességét és Woody Allen öniróniáját utánozni. Három egyéniség találkozott a Zöld kártyában, három különböző, de karakteres személyiség, akiktől várunk valamit – mindenesetre többet a szimpla kedvességnél. Depardieu csak egy jámbor szőke teddy, MacDowell az Annie Hall Diane Keatonját formázza, Weir pedig nosztalgikusán visszapillant ausztrál múltjára. Intelligens, szomorkás kudarcuk egyszerre lesújtó és biztató: ugyan miért hitte azt a rendező, hogy a filmhez elegendő a gyöngédség és egy csodás szempár? – de azért megható, hogy valaki még ragaszkodik ezekhez a banálisán egyszerű mozieffektusokhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4166