KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/január
POSTA
• Schéry András: A tangó társastánc

• Lukácsy Sándor: Történelmi handabanda Hanyatt-homlok
• Koltai Tamás: Tschikosch film Hosszú vágta
• Koltai Ágnes: Pesti Taigetosz
• Márton László: A Gumimegváltó E. T. (A Földönkívüli)
• Matos Lajos: A valószínűtlen lehetséges A tudományos-fantasztikus filmről
• Ágh Attila: Indiai történelem – kezdőknek Gandhi
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A maiak és Pasolini Mannheim

• Fáber András: Költő kamerával Jean Cocteau és a film
• N. N.: Jean Cocteau filmjei
• Deák Tamás: Álomfejtés Antonioni és Cocteau
• Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott Emlékezés Ranódy Lászlóra
LÁTTUK MÉG
• Zsilka László: A zöld kabát
• Harmat György: Donald kacsa és a többiek
• Kapecz Zsuzsa: Gallipoli
• Varga András: Hé, élet!
• Peredi Ágnes: D. B. Cooper üldözése
• Csantavéri Júlia: Két fiú gitárral
• Ardai Zoltán: Bockerer
• Jakubovits Anna: A barátod akarok lenni
• Lalík Sándor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás
• Greskovits Béla: Vabank
• Gáti Péter: Kína-szindróma
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Magyar Általános Szórakoztató
• Szilágyi János: Mondják a másokét Beszélgetések tévébemondókkal
KRÓNIKA
• N. N.: Szijj Miklós (1936–1983)
• N. N.: Fifilina József (1926–1983)
KÖNYV
• Lajta Gábor: A jövő népművészete

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A betörés

Koltai Ágnes

 

Amikor Frank Beyer filmjét vetíteni kezdik mozijaink” már nem létezik az az ország, melynek 1945 utáni napjairól oly gyengéd nosztalgiával beszél a rendező. Az utolsó NDK-s film egyikét megnézni olyasfajta kulináris örömhöz hasonlítható, mint például indonéz csirkét enni egy csendes nyárutói estén. Egyszerűen tét nélkül kellemes.

Egy pofa jó „ser”, egy erős kupica, egy otthonos kiskocsma és a háború előttről megőrzött puha öltöny – ez A betörés világa. Politikamentes, a militarizmus szellemétől érintetlen, s kellően beszűkült vágyvilág, ahonnan csak az édes illatú gazdagságra érdemes révedni.

A betörés hősei láthatóan moziban lesték el a nagystílű gazember viselkedését: a határozottságot, a keménységet és a nőkkel való egyszerre durva és érzelmes bánásmódot. Kasszafúrásuknak és kisstílű bűnügyecskéjüknek az a pikantériája, hogy Németország úgynevezett orosz zónájában a szerveződő demokratikus német rendőrség ügyetlenke tisztviselőivel futnak versenyt: ki ér hamarabb a pénzzel teli páncélszekrényhez.

Frank Beyer megirigyelte az Ali baba és a negyven rabló bávatag idilljét, de ne fanyalogjunk: filmje a távoli múltra kacsint. A lebombázott, kiégett Berlinre, kis gazemberek kis világára, akik legalább szórakoztatóak és egyénien ostobák. Feltéve, ha valóban ilyennek mutatják Herr Ali babát és a rablókat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4767