KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/január
POSTA
• Schéry András: A tangó társastánc

• Lukácsy Sándor: Történelmi handabanda Hanyatt-homlok
• Koltai Tamás: Tschikosch film Hosszú vágta
• Koltai Ágnes: Pesti Taigetosz
• Márton László: A Gumimegváltó E. T. (A Földönkívüli)
• Matos Lajos: A valószínűtlen lehetséges A tudományos-fantasztikus filmről
• Ágh Attila: Indiai történelem – kezdőknek Gandhi
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A maiak és Pasolini Mannheim

• Fáber András: Költő kamerával Jean Cocteau és a film
• N. N.: Jean Cocteau filmjei
• Deák Tamás: Álomfejtés Antonioni és Cocteau
• Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott Emlékezés Ranódy Lászlóra
LÁTTUK MÉG
• Zsilka László: A zöld kabát
• Harmat György: Donald kacsa és a többiek
• Kapecz Zsuzsa: Gallipoli
• Varga András: Hé, élet!
• Peredi Ágnes: D. B. Cooper üldözése
• Csantavéri Júlia: Két fiú gitárral
• Ardai Zoltán: Bockerer
• Jakubovits Anna: A barátod akarok lenni
• Lalík Sándor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás
• Greskovits Béla: Vabank
• Gáti Péter: Kína-szindróma
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Magyar Általános Szórakoztató
• Szilágyi János: Mondják a másokét Beszélgetések tévébemondókkal
KRÓNIKA
• N. N.: Szijj Miklós (1936–1983)
• N. N.: Fifilina József (1926–1983)
KÖNYV
• Lajta Gábor: A jövő népművészete

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alvajárók

Turcsányi Sándor

„Én azért szeretem jobban a cicákat, mint a kutyákat, mert rendőrmacskát még nem láttam”. Antimiliciózus cirmosrajongók végső érve száll pokolra szemünk előtt, számos egérpusztító és néhány kétlábú (olyan emberfélék) társaságában. Mert bizony hogy van kíbercicvarek is. Nem is akármilyen. Rémes. Ami persze a film alapjául szolgáló regény szerzőjének neve hallatán – Stephen King – legalábbis alapkövetelmény kell hogy legyen. Az alkotók sem távolodnak el a thriller-király szellemétől: rémes a film is. De ezen az sem látszik segíteni, hogy a hektikus temetőőr szerepében maga a híres ember jelenik meg. Majdnem olyan jó színész, mint író. Rajta kívül ijesztget még ÚjHollywood számos másodosztályú rendezőhíressége (Joe Dante, John Landis... ilyenek), és még számosabb szokvány ajakrángató, fejét kevéssé barátságos, viszont annál bárgyúbb plasztikszörnnyé növesztő harmadosztályú színész.

A rémtörténet pedig: alvajáró csonka család (anyuka + kamaszfiú) kimerítő szeretkezéseiktől megéhezve vacsorázni készül. A tervbe vett (és eddig jól bevált) menü: szűzlány hasábburgonyával. Ám de jön a rendőrmacsek és beleköp a levesbe.

Egyébként kocsiajtó-csapkodás, rohangálás, ezernyi, már jói ismert s unt gyilok – a fültől fülig döfött tű épp a Freddyből játszik vissza (vagy oda) –, míg az utolsó szörny is jobblétre nem szenderül. Szenderülne a néző is, de mennyire, viszont a jobblét Magyarországon ma még csak ködös ígéret.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=514