KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/január
POSTA
• Schéry András: A tangó társastánc

• Lukácsy Sándor: Történelmi handabanda Hanyatt-homlok
• Koltai Tamás: Tschikosch film Hosszú vágta
• Koltai Ágnes: Pesti Taigetosz
• Márton László: A Gumimegváltó E. T. (A Földönkívüli)
• Matos Lajos: A valószínűtlen lehetséges A tudományos-fantasztikus filmről
• Ágh Attila: Indiai történelem – kezdőknek Gandhi
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A maiak és Pasolini Mannheim

• Fáber András: Költő kamerával Jean Cocteau és a film
• N. N.: Jean Cocteau filmjei
• Deák Tamás: Álomfejtés Antonioni és Cocteau
• Karcsai Kulcsár István: Színes tintákról álmodott Emlékezés Ranódy Lászlóra
LÁTTUK MÉG
• Zsilka László: A zöld kabát
• Harmat György: Donald kacsa és a többiek
• Kapecz Zsuzsa: Gallipoli
• Varga András: Hé, élet!
• Peredi Ágnes: D. B. Cooper üldözése
• Csantavéri Júlia: Két fiú gitárral
• Ardai Zoltán: Bockerer
• Jakubovits Anna: A barátod akarok lenni
• Lalík Sándor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás
• Greskovits Béla: Vabank
• Gáti Péter: Kína-szindróma
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Magyar Általános Szórakoztató
• Szilágyi János: Mondják a másokét Beszélgetések tévébemondókkal
KRÓNIKA
• N. N.: Szijj Miklós (1936–1983)
• N. N.: Fifilina József (1926–1983)
KÖNYV
• Lajta Gábor: A jövő népművészete

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Tűzszekerek vagy Illés szekere

Brüll Mária

 

A Tűzszekerek című, közelmúltban bemutatott angol filmről semmit sem tudtam, csupán annyit, hogy Vangelis kísérőzenéje zenei Oscar-díjat kapott.

Vártam a címadásra utaló szekereket, tűzszekereket. Egy idő után derengeni kezdett, hogy a rendező nyilvánvalóan szimbolikus címet választott. Egy szimbólumrendszer ilyetén alkalmazása pedig feltételezi, mondhatni bizonyosra veszi annak, úgymond, internacionális értelmezési lehetőségét – függetlenül a filmes szemlélők nyelvi ismereteitől.

Hamarosan nyilvánvaló lett, hogy egy szokatlan helyzetről van szó. A moziműsor olvasója egy alapjaiban pontos, ám mégsem hiteles – megkockáztatom: kevéssé átgondolt – fordítás áldozata.

A Chariots of Fire címét William Blake egy ismert versének részletéből kapta:

 

„A felhők ketté nyíljanak!

Ide én tüzes szekerem!

És szellemharcom nem szűnik,

Le nem hanyatlik én dzsidám,

Míg Jeruzsálem föl nem áll.”

 

(Tóth Eszter fordítása)

 

A Milton (Előszó) című vers az angol iskolákban nevelkedettek számára kétségtelenül ismert. Olyannyira elterjedt, csupán a nyomaték kedvéért említem, hogy például az Idézetek szótára című Penguin kötetben (1981) is szerepel mint gyakran szólásként használt idézet. Való igaz, hogy a kérdéses címfordítás lényegében csupán a helyesbítés, a film hangulata és mondandója szempontjából szinte nélkülözhetetlen jobbítás lehetőségét sugallja. Egyidejűleg, mégis, nagyszerű összehasonlító vers- és Biblia-elemzés lehetőségét kínálja – még a témakörben jószerivel járatlan számára is. A Chariots of Fire az angol nyelv szabályai szerint fordítható „tűzszekerek”-nek, ám a nyelv egy további jelzős szerkezetet: a „tüzes szekerek” változatot is megengedi. Hiszem, hogy önmagában ez a szóhasználat már sokak számára visszacsengett volna Ady soraiból:

 

„Az Úr Illésként elviszi mind,

Kiket nagyon sújt és szeret:

Tüzes, gyors szíveket ad nekik,

Ezek a tüzes szekerek.”

 

A filmet szemlélve – Ady sorai kapcsán – megkockáztatható, hogy az Illés szekere filmcím sem rontott volna a fordítás tartalmi pontosságán. Ellenkezőleg: hazai kultúránkba helyezte volna az eredeti forrást. Jóllehet más sorokat kiragadva, mind Ady, mind Blake a bibliai történetet idézte. (Királyok Könyve II. 2. Illés az égbe ragadtatik) Sokat emlegetett, sajnálatosan hiányos bibliai műveltségünk nem teszi lehetővé, hogy közvetlenül és azonnal az „eredetire” asszociáljunk: „léleknek kettős mértékére” és „a tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztására”.

Adyhoz, Blake-hez és kultúrtörténetünk ezernyi műalkotásához hasonlóan Hugh Hudson rendező is a Bibliához fordult, amikor a húszas évekbe helyezett magával ragadó történettel akart mindannyiunkat Illés száguldó szekerére emlékeztetni.

Nem jellemző, hogy egyazon filmben több fordítással, értelmezéssel összefüggő problémával találkozunk. A fentebb említett címfordítással legalábbis „egyenértékű” – ha éppen nem zavaróbb – félreértés történt a film utolsó kockáin, az ott megjelenő feliratok nem lefordításakor. A gyanútlan szemlélő az utolsó kockákon feltűnő sorokat óhatatlanul a film gyártásával összefüggő kiegészítő információnak vélhette. Így, az általában gyorsan távozók bizonyosan, a filmben az utolsó percekig gyönyörködők feltehetően szintén nem értesültek a film fontos „schlusspoén”-járól. A felirat a két központi figura elhalálozási időpontját közölte: „Abrahams 1978 novemberében halt meg, Lyndell elhunyt a II. világháborúban.”

Mind a feliratot, mind a szinkronizálást azért találták ki, hogy az idegen nyelven nem vagy alig értő moziközönség anyanyelvén érthesse és értelmezhesse idegen alkotók ország- és nyelvi határokat átlépő mondandóját.

 

Brüll Mária

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6991