KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Truffaut-gyűjtemény

Ádám Péter

A menyasszony feketében volt (La mariée était en noir) – francia, 1967. Szereplők: Jeanne Moreau, Jean-Claude Brialy. 103 perc. A Mississippi szirénje (La sirène du Mississippi) – francia, 1969. Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Catherine Deneuve. 118 perc. A férfi, aki szerette a nőket (L’homme qui aimait les femmes) – francia, 1977. Szereplők: Charles Denner, Brigitte Fossey. 116 perc. A filmeket a Fantasy Film forgalmazza.

 

Három Truffaut-filmet (egy remekművet meg kettőt a harmatosabbak közül) tett egyazon dobozba a hazai DVD-kiadás szeszélye. A menyasszony feketében volt sokak szerint Truffaut leggyöngébb mozija, de nem feltétlenül van igazuk. A film a rendező egész addigi munkásságának szintézise, Truffaut-nak egyetlen filmjében sem sikerült ilyen pofonegyszerű narratív szerkezetben elmondani az őt foglalkoztató rögeszméket (nemhiába tartják a filmet a Kill Bill egyik ihletőjének). A történet középpontjában a férjét közvetlenül az esküvő után elvesztő menyasszony áll, aki a legváltozatosabb módokon küld öt férfit a halálba. De mintha az öt gyilkosság – öt férfiportré – öt eleve kudarcra ítélt szerelmi kapcsolat is volna…

Akárcsak A menyasszony feketében volt, A Mississippi szirénje is a társkapcsolat lehetetlenségének példázata. Csakhogy míg az elsőben a bosszúszomjas amazon, a másodikban egy érzelmileg éretlen férfi és egy érzelmileg éretlen nő találkozása a kiindulópont. Az első film hősnője sorra gyilkolja a férfiakat, a másodiké kifosztja és tönkreteszi őket (A Mississippi szirénje talán az egyetlen Belmondo-film, amelyben a színész nem szívtipró nőcsábászt alakít, hanem kiszolgáltatott áldozatot). Louis vak szenvedélyének rabjaként mindent feláldoz egy tünde káprázatért, amelynek vajmi kevés a köze a valósághoz: A Mississippi szirénje a „végzet asszonya” tradicionális témájának truffaut-i változataként olyan klasszikus mozikkal tart rokonságot, mint A szuka, Az asszony és a bábu (La femme et le pantin) vagy A kék angyal.

Maga nem Casanova. És nem is Don Juan” – mondja a könyvkiadóban dolgozó Geneviève, Bertrand-nak, A férfi, aki szerette a nőket főhősének. És csakugyan, Bertrand nem a gyönyört hajszolja, hanem a rejtély nyitját, az igazságot. Jellemző, hogy a filmben nincs egyetlen erotikus jelenet sem: a fetisiszta Bertrand-nak nem annyira a szexuális együttlét, mint inkább a női lábak látványa adja az igazi kielégülést. Könyvét is az önelemzés igényével írja, nem az irodalmi becsvágy sugallatára: a filmben készülő könyv nemcsak a kommentár és a visszatekintő elemzés lehetőségét kínálja, hanem tagolja, strukturálja és értelmezi is a filmet, és mint műalkotás a filmben kifejeződő anyai hiánynak is ellenpontja…

Extrák: Előzetesek és filmográfiák mindhárom lemezen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10117