KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Minden kút Rómába vezet

Alföldi Nóra

When in Rome­ – amerikai, 2010. Rendezte: Mark Steven Johnson. Írta: David Diamond és David Weissman. Kép: John Bailey. Zene: Christopher Young. Szereplők: Kristen Bell (Beth), Josh Duhamel (Nick), Anjelica Huston (Celeste), Will Arnett (Antonio), Jon Heder (Lance). Gyártó: Touchstone Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 91 perc.

Beth a New York-i Guggenheim kurátoraként munkamániában szenved, szingli és nem hisz a szerelemben, az ex-szel való beszélgetés közben némi uborka éktelenkedik a fogán. Ezzel ki is merültek a karakter ismertetőjegyei. Rómában húga esküvőjén találkozik Nick-kel, akinek legfőbb vonása, hogy profi futballjátékosként egyszer belécsapott a villám, azóta sportújságíró. Beth és Nick valamiért megkedvelik egymást, de a lánynak meg kell küzdenie négy, hirtelen felbukkanó hősszerelmessel (egy melegnek tűnő modellel, egy kolbász-mágnással, egy utcai bűvésszel és egy festővel), Beth ugyanis egy római kútban részegen pancsolva kihalászta a négy szerencsétlen szerencseérméjét és Gucci retiküljének mélyére rejtette.

Szerelem és mágia – csilingelő hívószavak ezek a női lélek számára, sajnálatos azonban, hogy a Minden kút Rómába vezet élvezeti értéke a heti horoszkóprovat végignyálazásának gyönyörét sem üti meg. A lehangoló szakmai rezüméval rendelkező alkotók (a Vén csontokért felelős David Weissman és David Diamond forgatókönyvírók, illetve a Daredevil-t és a Ghost Rider-t kiherélő Mark Steven Johnson) mintha csak szándékoltan hagyták volna a történet minden potenciálját kárba veszni. A közelmúlt New York-filmjeiből kimaradhatatlan, öntudatosan kocogó karakterek (lásd Angelica Huston mint kegyetlen főnökasszony á lá Az Ördög Pradát visel), semmibe vezető szituációk sorjáznak végig az egyébként is harmatos történeten, a cselekmény a második perc után úgy ül le, mint fáradt turista a spanyol lépcsőn, a gegek pedig nem egyszerűen félre mennek vagy ízléstelenek, hanem varázslatos és felettébb kínos módon láthatatlanok maradnak. A film eredeti címe bölcs mondásra utal: „ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak” – bár mi nem Rómában vagyunk, hüvelykujjunkat nyugodt szívvel fordíthatjuk a föld felé – Mark Steven Johnson filmje inkorrekt darab, számító romkom-rajongó kínzás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10220