KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mestergyilkos

Sepsi László

 

The Mechanic – amerikai, 2011. Rendezte: Simon West. Írta: Richard Wenk, Lewis John Carlino. Kép: Eric Schmidt. Zene: Mark Isham. Szereplők: Jason Statham (Arthur Bishop), Ben Foster (Steve McKenna), Donald Sutherland (Harry McKenna), Mini Anden (Sara). Gyártó: Millennium Films. Forgalmazó: Palace Cinema. Feliratos. 92 perc.

 

Alig fél évvel azután, hogy Jason Statham a The Expendables beavatástörténetében kiharcolta magának az őt megillető helyet a posztmodern akciósztárok zártkörű klubjában, a tréningruhás adrenalin-bombának máris védenie kell verejtékes munkával megszerzett státuszát. A Mestergyilkos 1972-es eredetije – a WinnerBronson-páros leghírhedtebb közös produkcióját jelentő Bosszúvágy-szériához hasonlóan – az általános generációs konfliktusra helyezte a hangsúlyt, ahol a szilárd morális kód szerint dolgozó veteránnak szembe kellett néznie az ellenkultúra új undokaival, akik sem a magánéletben, sem a tatamin nem tisztelnek semmiféle szabályt. Statham és az X-Menből (valamint a Pandorumból) ismert Ben Foster párharca viszont már nélkülözi a direkt társadalmi áthallásokat, így szorítva a konfliktus értelmezési keretét a tapasztalt vén róka és a hozzá már külsőben is hasonult, farkaséhes újonc közti önreflektív csatározás határain belülre.

Simon West filmje Donald Sutherland szerepeltetésével és a Schubert muzsikájára monologizáló Statham abszurd közjátékával letudja a kötelező főhajtásokat az eredeti mű és vele együtt hatvanas-hetvenes évek akciófilmjei előtt, hogy Sutherland meggyilkolása után a modernista ihletettség is fokozatosan kivesszen a Mestergyilkos friss verziójából. Ahogy a korábban arctalan szervezetként megjelent cég is egy könnyedén beazonosítható antagonistává alakult, úgy az utolsó harmadra a ’60-as évek bérgyilkosainak szikár örökségét ápoló Hitman-videójáték kreatív kivégzéseit idéző misszió-epizódok is átadják helyüket a nyíltszíni géppuskaropogásnak, hogy a megsokszorozott leszámolás-jelenetekkel az eredeti verzió üzenete is felülíródjék. 1972-ben a generációk harcának nem lehetett győztese: az új évezred tömegfilmjében viszont egyetlen címvédés sem végződhet döntetlennel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10566