KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kísértetház

Mockler János

Nehéz idők járnak a filmtudományra. Sok a sarlatán. Már publikációkra is vetemednek. Igaz, tévtanalkat még csak alacsony példányszámú irodalmi lapokban terjesztik, de a lejtőn nincs megállás. Egyik legismertebb képviselőjük nemrég is azt találta állítani: „Armin Mueller-Stahl volt a népnyúzó kulák”! Ez olyan fokú tudományos tévedés, mint amikor a neves régészprofesszor az amerikai és a szovjet nép közös eredetét kívánta bizonyítani bizonyos étkezési szokások megfigyelésén keresztül. Tudniillik sok hamburgert fogyasztanak. Armin Mueller-Stahl soha sem volt kulák. Jól emlékszünk rá, Ernst Thálmann elvtárs volt ő. Most pedig a Liberális Párt képviselőjelöltje.

Chilében – és vizsgált filmünkben. Bille August, dicsdús svéd filmrendező legújabb munkájának a fenti tévtan végleges eloszlatása a legfőbb érdeme. Egyéb dicsérnivalót jelen opuszában keresve sem találhatnánk. Azt kell mondanunk, hogy Bille August, ki, ha összes cannes-i nagydíját egyszerre tűzné föl, leginkább az idős Brezsnyevre emlékeztetne, ezzel együtt is reménytelen eset.

Itt most már meg kell állni. Pedig szívesen folytatnám. Hogy van az, hogy én, Haladás mozi 9. sor. 1. szék, csak úgy kijelentem korunk egyik legismertebb filmrendezőjéről, Bergman örököséről, kedves tanítványáról, hogy minden hiába. Ehhez valóban szükséges egy pillantás az európai film jelenlegi folyamataira. Az álfilm kétségtelen hagyományokkal rendelkezik kontinensünkön. Onnan ismerszik meg, hogy van benne minden, vér, könnyek és izzadságszag, de minek. E műfaj egyik napjainkban fölerősödő irányzata saját eszközeivel igyekszik felvenni a versenyt Hollywood imperializmusával. A csúcsteljesítmény eddig az Indokína volt, és most már nyugodtan mellé helyezhetjük a Kísértetházat is. Isabel Allende egy évszázadot átfogó regénye látszólag a legmegfelelőbb alap egy ilyen műhöz. Az adaptáción a regényt számon kérni még egy lektűr esetében is problematikus, ám de Bille August filmje azzal siet a segítségünkre, hogy meg sem közelíti az írás színvonalát. A nagy számban fölvonuló nemzetközi sztárok látható igyekezete sem képes csodát tenni. De az igazság felderítésében számíthatunk rájuk. Az igazság pedig az, hogy a népnyúzó kulák Jeremy Irons.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1078