KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Személyiségtolvaj

Vajda Judit

Identity Thief – amerikai, 2013. Rendezte: Seth Gordon. írta: Craig Mazin. Kép: Javier Aguirresarobe. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Jason Bateman (Sandy), Melissa McCarthy (Diana), Jon Favreau (Harold), Amanda Peet (Trish). Gyártó: Aggregate Films / DumbDumb / Stuber Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 111 perc.

A fősodorbeli hollywoodi mozi számára a Koszorúslányokban felfedezett karakterszínésznő, Melissa McCarthy végre kapott egy saját filmet. A Személyiségtolvaj a road movie-ba oltott buddy movie azon dramaturgiai sémáját hasznosítja újra, miszerint egy átlagember egy idegesítő társsal kényszerül útra kelni, majd utóbbi koloncból és/vagy ellenségből az előbbi szövetségesévé (és többé) válik.

A Repülők, vonatok, autóktól kezdve a Nekem 8-on át a Terhes társaságig már több helyen működő sablon esetünkben McCarthy külső és belső tulajdonságainak (kövér és harsány) abszolút kiaknázását, sőt a szóban forgó adottságok túlhajtását hivatott szolgálni, miközben a színésznő tetemes túlsúlyára építő fizikai és egyéb poénokat a hasonló vonalon mozgó Éjszakai rohanást és más menekülős filmeket idéző akciójelenetekkel fejelik meg.

Míg az említett elődökben a furcsa pár mindkét tagja közel azonos teret kapott a kibontakozásra (vagy a mérleg kissé a „normális” karakter felé billent), itt kifejezetten jóleső figyelni, hogy habár Jason Batemant csak egy orr választja el attól, hogy jó pasi legyen, ezúttal a kicsi, kövér nő (!) viszi a prímet, sőt partnere kifejezetten a keze alá dolgozik (mert hiába Bateman meglopott és kihasznált balekja a főhős, hiába azonosul vele a néző, McCarthy személyiségtolvaja az összes közös jelenetet dominálja, így lenyúlja a show-t).

A Személyiségtolvajban azonban nemcsak az őszinte pillanatokat nehéz elválasztani a csalástól (a film világán belül és az alkotói szándékot illetően is), hanem – mivel a humor kétélű fegyver – azt is lehetetlen eldönteni, hogy a kicsi, kövér hősön vagy vele nevetünk. Hogy mindez mennyire zavarja a nézőt, az egyéni választás kérdése, ahogy annak eldöntése is, vajon egy közepesen szórakoztató vígjátékot láttunk, kétes értékű tanulsággal a végén vagy egy remek komika hosszúra nyúlt jutalomjátékát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11385