KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hogyan rohanj a veszTEDbe?

Andorka György

A Million Ways to Die in the West – amerikai, 2014. Rendezte: Seth MacFarlane. Írta: Seth MacFarlane, Alec Sulkin és Wellesley Wild. Kép: Michael Barrett. Zene: Joel McNeeley. Szereplők: Seth MacFarlane (Albert), Charlize Theron (Anna), Giovanni Ribisi (Edward), Amanda Seyfried (Louise), Liam Neeson (Clinch). Gyártó: Bluegrass Film / Fuzzy Door Production / RGB Media. Forgalmazó: UIP – Duna Film. Szinkronizált. 116 perc.

 

A dobogósan agyament alapötletre felhúzott Ted után Seth MacFarlane ezúttal vadnyugati nyeregbe pattanva feszegeti a jó ízlés határait, noha a konfliktusok akármelyik ezredfordulós tinivígjátékban megállnák a helyüket. A hatlövetű helyett inkább könyveket forgató Albert számára nem elég, hogy a kisközösség lúzereként kénytelen tengetni napjait (a birkatenyésztés már akkoriban sem számított a legmenőbb szakmának), ráadásként a fehérnép és a riválisok is bonyolítják az életet – mindezt tetézi, hogy nem csak a „bully” (Liam Neeson banditája), de még a piperkőc bájgúnár is jobb céllövőnek bizonyul nála (Neil Patrick Harris fenomenális a typecast-szerepben), a megfelelő hölgy elnyeréséig vezető kacskaringós úton így elkel a külső segítség és némi kerülőutas ravaszság is. Miközben előkerülnek a szokásos motívumok a korhatáros poénokat szállító mellékszereplő-párostól a Stratégiai Fontosságú Táncos Mulatság alatti pengeváltásig, a rossz korba született főhős monológjai egyúttal balegyenest adnak a romantikus pionír-mítosznak is: lehetsz az új világ letéteményese, a határvidék ettől még agresszív tahókkal teli, ingerszegény porfészek marad, ahol a doktor néha előbb öl meg, mint a kórság.

Az alkotók persze nem annyira a zsánertörténettel feleselő cinefil vénájával parodizálnak, inkább csak western díszleteket állítottak fel a gegparádéhoz, eközben azonban olyannyira adnak a külsőségekre (a főcímdal telitalálat, a Monument Valley totálképeibe pedig majd’ belesajdul a szív), hogy az ember a jóleső ökörködés után mégis olthatatlan vágyat érez a klasszikusok elővételére. A rég látott műfajkoktélt újszerűen keverő westernkomédia a meredek altesti poénok ellenére is üdítő nyári feelgood-mozi, valahol félúton a Fényes nyergek és a Vadiúj vadnyugat színvonala között - bizarr, de ellenállhatatlanul mulatságos képződmény, akár egy akkurátusan pödört, önmagába kanyarodó Möbius-bajusz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11910