KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üzlet bármi áron

Kovács Bálint

Unfinished Business – amerikai, 2015. Rendezte: Ken Scott. Írta: Steve Conrad. Kép: Oliver Stapleton. Zene: Alex Wurman. Szereplők: Vince Vaughn (Daniel), Dave Franco (Mike), Tom Wilkinson (Timothy), Sienna Miller (Chuck), Nick Frost (Bill). Gyártó: New Regency Pictures / Escape Artists. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 92 perc.

Igaz, ami igaz, nem árt új vért pumpálni az „amerikai self made businessman mindent elérhet, ha elég keményen küzd és soha nem adja fel” sémáját követő filmekbe, mert a mélységében és mondandójában az egymondatnyi felirattal ellátott motivációs poszterekkel vetekedő szubzsáner már születésekor sem hordozta magában az izgalmak vagy az eredetiség garanciáját. Ken Scott rendező és Steve Conrad forgatókönyvíró sem elégedtek meg a családja eltartásáért saját vállalkozásba kezdő kisember és a zsíros szerződésért folytatott küzdelem sztorijával, de kiegészítették az Európai vakáció méltósága vesztett újragondolásával és Torrente-filmekre hajazóan semmiféle korrektséget nem ismerő poénokkal: a kicsit lúzer üzletember borzasztóan lúzer munkatársaival Európába repül egy megbízás aláírásának reményében, csakhogy a sikerig naturista szaunákon, fetisiszta melegbárokon és extasyban oldott éjszakai életen keresztül vezet az út.

Valamint a két stílust mixelő filmek legnagyobb csapdáján keresztül: az Üzlet bármi áron azon csúszik meg és bukik fájdalmasat, hogy a komoly részek komolyan vehetetlenek, a lealjasulós jelenetek pedig nem olyan Jackass-esen gátlástalanok, hogy a rettenetes poénok legalább a túlzások miatt működni tudnának. Az egyik percben az a humorforrás, hogy az értelmi sérült srác megbotlik, és a melegkocsma vécéfülkéinek egyik glory hole-ján kilógatott péniszben kapaszkodik meg, a következőben pedig már egy olyan megrázó, de csak félmondatokban kifejtett problémakör próbál sokkolni, mint a főhős gyerekeinek iskolai megszégyenítése. Attól pedig, hogy az alkotók milyen magától értetődően helyezik egy platformra a fogyatékosokon, melegeken és nudistákon való gúnyolódást a könnyfakasztó kamaszdrámával, olyan emészthetetlenné válik a film, mint a kannásborba áztatott csirkefarhát. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12156