KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lámpagyújtogatók

Csiger Ádám


Lámpagyújtogatók – magyar, 2015. Rendezte: Dr. Százados Miklós. Kép: Bognár Tamás, Dr. Százados Miklós, Szathmári Tamás, Kovács Márk, Ormándlaky Zsolt, Tőke Béla. Zene: Fodor Dávid, Takáts Eszter, Hosszú Attila. Forgalmazó: Anjou Lafayette. 107 perc.

 

E különleges film a sci-fi, az áldokumentum és a vígjáték ötvözeteként írható le: az önmagukat alakító alkotók 42 honi hírességet interjúvolnak meg, a felvételeket pedig rakétába zárva szeretnék fellőni az Androméda-ködbe, a földönkívülieknek szóló bemutatkozásként az emberi faj és főleg a magyarság részéről. Az interjúalanyok megszólalásai és a forgatás fikciós történetszála váltogatják egymást, az alkotók igyekeznek elmosni a határt a valóság és filmjük között. A kerettörténet reflektál is arra, hogy független, kis büdzséjű, félprofi magánakcióról van szó. Legközelebbi rokonai William Castle kreatív blikkfangokra épülő szegénysori munkái, valamint a gerilla reklámkampánnyal sikerre vitt „talált felvétel” horrorok (Ideglelés, Parajelenségek). Interjúk készítéséhez nem kell nagy büdzsé, az ismert nevek vonzzák a publikumot, a sci-fi áldokumentarista körítés felkelti a figyelmet, az önironikus kerettörténet pedig apológia mindezért. Az alkotók ráadásul nem először csinálnak ilyet, hisz ők készítették A tüke fenomént is, mely e film főpróbájának is beillik, helyszínként Magyarország helyett Péccsel. Ugyancsak sikeres helyiekkel készített interjúfüzér önreflektív áldoku-komédiával megspékelve, mely lokálpatrióta imázsfilmből misztikus sci-fibe fordul, ahogy az alkotók a pécsiek (a legenda szerint) kimagasló tehetségének okát kutatják és találják meg az urán hatásában. Mindkét mozi figyelemfelkeltő, közönségcsalogató, de a tartalmukról sokat elmond, hogy A tüke fenomén egyik megszólalója szerint a film témái „a hétköznapi ember fantáziáját mozgatják meg”, ezúttal pedig a Tankcsapda tagjai mutatnak rá, hogy a nagy kérdésekre többnyire csak elkoptatott frázisokban lehet válaszolni. E közhelyek ugyanakkor szinte mind igazak, igencsak ráférnek egy negatív előítéletekkel telített társadalomra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12228