KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Csillagember

Varga Zoltán

Starman – amerikai, 1984. Rendezte: John Carpenter. Szereplők: Jeff Bridges, Karen Allen, Charles Martin Smith. Forgalmazó: Sony. 101 perc.

Sok szempontból kilóg John Carpenter életművéből a spielbergi ihletettségről árulkodó Csillagember: az alien figuratípusának pozitív hangolása, a road movie-s cselekményépítés és legkivált az erőteljes érzelmi érintettség – vagyis a melodráma műfajának aktualizálása – nem olyan jegyek, amelyeket a Halloween és A Dolog alkotójához szokás kötni. Mégis megvan a helye a rendezői életműben: a Csillagember bevallottan a kezdetben rendkívül elutasítóan fogadott A Dolog antitézise, afféle „vezeklés” annak nihilista borzalomvíziójáért – az ártó idegent jóindulatú látogató cseréli le, a test szétmállása helyett a test újjáalakulása és gyógyulása a szenzáció, s az apokalipszis képzetét messianisztikus felhangok váltják fel. Az idegen szemszögébe helyezkedő képsorok az expozícióban ugyanakkor összhangban vannak a szubjektív felvételek iránt mutatott carpenteri érdeklődéssel.

A Csillagember gyújtópontjában az ember és az idegen között bontakozó kapcsolat áll, a kezdeti félelemtől és kommunikációs nehézségektől a távolság leküzdéséig, a testi és lelki értelemben egyaránt lejátszódó egymásra találásig. Carpenter filmjének számos eleme idézi a pozitív alien-ábrázolás kidolgozásában kulcsfontosságú Spielberg-opuszokat (Harmadik típusú találkozások, E.T.), történetének egyik alapmozzanata azonban más – spirituálisabb – távlatok felé nyit. A címszereplő ugyanis egy nemrég megözvegyült fiatalasszony társaságában utazik, s néhai kedvesének testét ölti magára – ez az egyszerre bizarr és szívszorító szituáció nem csupán ember és alien kapcsolatáról vagy a távoli bolygók titkairól, de élet és halál kérdéseiről is elmélkedésre késztet. Bár a főszereplők közül az idegent madárszerű mozgással és bájos naivitással megformáló Jeff Bridgest méltatták inkább (s terjesztették fel Oscar-díjra), a melankolikus Jennyt alakító Karen Allené sem kisebb színművészi bravúr, sőt. A finálét – az elkerülhetetlen búcsú nagyjelenetét – a kék-piros fények és Jack Nitzsche éteri kísérőzenéje mellett mindenekelőtt Karen Allen arcának közelképe teszi lúdbőröztetően széppé.

Extrák: Audiokommentár John Carpenter és Jeff Bridges közreműködésével; werkfilm; az All I Have To Do Is Dream című dal Karen Allen és Jeff Bridges által énekelt, a filmben is elhangzó változatának klipje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13244