KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Négyen a bank ellen

Benke Attila

Vier gegen die Bank – német, 2016. Rendező: Wolfgang Petersen. Író: Ralph Maloney, Tripper Clancy. Kép: Daniel Gottschalk. Zene: Enis Rotthoff. Szereplők: Til Schweiger (Chris), Matthias Schweighöfer (Max), Michael Herbig (Tobias), Jan Josef Liefers (Peter), Thomas Heinze (Schumacher), Antje Traue (Elisabeth Zollner). Gyártó: Hellinger / Doll Filmproduktion, Warner Bros. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 96 perc.

 

Nagy (bank)rablásokról szóló heistfilmeket (Aszfaltdzsungel, Gyilkosság, Kutyaszorítóban) készíteni hálás feladat, mert bennük az izgalmas akciók mellett a karakterek háttértörténetének kidolgozásával társadalomkritikát is meg lehet fogalmazni. Tíz év kihagyás után a Hollywoodban dolgozó Wolfgang Petersen (A tengeralattjáró, Poseidon) is a heist komikus változatával, a caperrel (A nagy balhé, Fogd a pénzt, és fuss!) tér vissza a nagyvászonra és Németországba Ralph Maloney The Nixon Recession Caper című regényéből készült Négyen a bank ellen című filmjében.

Petersen már 1976-ban is feldolgozta a történetet, mely jó alapanyag egy szatírához, mivel egy napjainkban is ismerős és bosszantó jelenségről mesél. Négy, teljesen különböző társadalmi hátterű és mentalitású férfi (Chris, Max, Tobias és Peter) arra kényszerül, hogy összefogjanak egy bank vezetője, Schumacher ellen, aki csúnyán átverte a csapatot egy pénzbefektetéssel. Az elkeseredett befektetők a bosszút egy bankrablás formájában képzelik el, ám nemcsak Schumacherrel, hanem a dörzsölt és vonzó nyomozónővel, Elisabeth-tel is számolniuk kell.

Minthogy a pénzügyi csalások nemcsak Magyarországon, de szerte a világon ismerősek, így a Négyen a bank ellen akár frappáns bűnügyi szatíra is lehetett volna. Ám a javarészt ártalmatlan (altesti) humor súlytalan bohózattá silányítja Wolfgang Petersen művét. Petersen sajnos megelégedett a jól bejáratott capersablonok, például az egydimenziós típusfigurák (Chris a keményfiú, Max a nagyszájú szépfiú, Peter az agy, Tobias a félénk okostojás, Freddie a femme fatale stb.) felsorakoztatásával. A Négyen a bank ellen kiszámítható és primitív modern népmese, melyet Petersen divatos videóklipes stílusban valósított meg, így ez a nem túl nagy balhé másfél óráig szórakoztató, a moziból kilépve azonban hamar felejthető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13395