KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szigorúan piszkos ügyek

Vaskó Péter

 

A taoizmus jelképe: jin és jang, fehér pötty a feketében, fekete a fehérben, jó és rossz keveredik, mozgatja és hajtja a világot. Ennek tiszta filmi leképezése ez a jó kis hongkongi akció-krimi. Még a nevek is ezt visszhangozzák: Yan még a rendőrtiszti akadémia befejezése előtt beépül a Triádba, elnyeri a főnökök bizalmát is, és a rendőrség egyik legfontosabb besúgója lesz az alvilágban. Minget kamaszkorában a Triád küldi el, hogy végezze el a rendőriskolát, és ő lesz a maffia szeme és füle a hatóságon belül, szorgalma és tehetsége ráadásul egyre magasabb pozícióhoz juttatja a zsaruhierarchiában. Évek múltán a két tégla egy kábítószerügy kapcsán szembekerül egymással, ráadásul mindkét szervezet tudja, hogy áruló van a soraikban, és azt is, hogy az nyer, aki előbb jön rá, ki a feketepéter a csapatban. Azonban a két besúgó is ember, az ellenség soraiban eltöltött évtized igencsak próbára tette lojalitásukat, hűségüket eredeti megbízóik iránt, identitásuk, rendőr- és betyárbecsületük foltos lett, mint a párducbunda, végül már maguk sem tudják igazán, hova is tartoznak. A találkozás azonban elkerülhetetlen, és csak egy maradhat.

Az utóbbi években megszokhattuk, hogy a moziba keletről jön a megváltás, Ázsia élesztette újra az akciót, horrort, lélegezteti az avantgarde-ot, animációt. A Szigorúan piszkos ügyek is jó példa erre; takarékosan a célra összpontosítva alkalmazza a leghatékonyabb és legcélravezetőbb technikákat a történetvezetésben és akciószekvenciákban, emellett felismerhető, tudatosan kidolgozott saját stílussal rendelkezik. Ez a stílus egyfajta éles fényű neo-noir, mely egyszerre éles és baljós, mint egy kormos üvegszilánk.

Az erkölcsi világrend mifelénk rögzült mozikliséit is éppen ezzel a szenvtelen és bátor komolysággal szeli vérző csíkokra, művészi allűrök nélkül egy izgalmas krimi keretein belül. Kijózanító bölcsességgel hagyja, hogy meghasonlott hősei az ellentétek egymást kiegészítő törvénye szerint teljesítsék be sorsukat, mintegy a Tao te king egy bekezdését visszhangozva: „azért a jó a rossz számára mester // a rossz a jónak erő és tehetség”. Jó film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/01 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1756