KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gothika

Varró Attila

 

A Freedom Fries Amerikájában kivételesen nagy szó, hogy a megvetett franciák évek óta először nemcsak aljas gonosztevők szerepkörében bukkannak fel Hollywood táján (Bad Boys 2; Mátrix 2; Vágd pofán a franciát!), de filmrendezőként is esélyt kaphatnak: a Dobermanos Kounen egy western-képregény adaptációjával bizonyíthat (Blueberry), míg Mathieu Kassovitz egy éjsötét thriller megvalósításának lehetőségét nyerte el a Dark Castle ötlet-tomboláján. Az egyéjszakás kalandjairól ismert horror-stúdió (Ház a Kísértet-hegyen; 13 kísértet) olcsó klasszikusok olcsó újrafeldolgozása helyett ezúttal merészet gondolt, és a francia direktor mellé költségesebb sztárokba (Halle Berry, Penelope Cruz), sőt önálló történetbe is invesztált némi tőkét. Lélekgyógyász hősnőnk egy eldugott elmegyógyintézetben kezeli női elítéltjeit, mígnem egy viharos napon az ismerős cellák egyikében ébred, jókora amnéziával. A vád az intézet vezetőjének (egyben szeretett férjének) baltás lemészárlása, feladata pedig az alaphelyzettől elvárt: bizonyítani ártatlanságát a valódi felelős felderítésével.

Ínséges időnkben, mikor már a kaliforniai Disneyland elvarázsolt kastélyából is kísértetfilm készül (Elvarázsolt kastély), igazán érdemes megbecsülni az eredeti forgatókönyveket, főként az agyonhasznált rémzsánerekben. Sebastian Gutierrez (Az áruló csókja) író-rendező története sajnos még így is csalódás, főként mivel a bővérű műfajorgia egyik résztvevőjének igényeit sem képes kielégíteni. Hiába a Bíbor folyókból ismerős intenzíven nyomasztó, klausztrofób képi világ és a főszereplőnő riadt őzike-tekintete, ha a cselekmény esetlenül váltogat a természetfeletti horror, pszichothriller, börtöndráma és snuff-videós sorozatgyilkos-film kötelező kliséi között, miközben mégis végig kiszámítható marad. A túlzás és a valószínűtlen mindig is intim viszonyban volt a B-szériás rémisztgetéssel, a Gothikából azonban épp a legfontosabb hiányzik: az öncélú sokk-kezeléseket felszabadító erejű terápiává változtató koherens filmélmény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1894