KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Isten hozott a babaházban!

Schubert Gusztáv

Isten hozott a babaházban! Ugyan ki gondolna rosszra? Ibsen óta minden épeszű ember. Az ilyesfajta ártatlan invitálás felér egy előre bejelentett perverzióval. Akire egyszer rácsapták a babaház fedelét, annak annyi. Sohasem lesz belőle felnőtt, gőgicsélni fog hetvenéves korában is, mint a kisbaba. John Waters a nagymestere annak, hogy ebben a babaházas kertvárosi Lilliputban felismerje a szörnyű-víg lélekzsugorítót. Horror-komédia rejlik Todd Solondz Sundance fesztiválnyertes filmjében is, de aztán elhatalmasodik rajta a babaház csábítása, és váratlan fordulattal elégikus hangokat penget: kicsinek lenni jó, kívülrekedni szomorú.

A horror: a mézeskalács házikó. A komédia: a film tizenhároméves csitrije nemhogy nem menekül a rémségek kicsiny babaházából, hanem éppenséggel bebocsáttatásért dönget. Hasztalan. Dawn nem illik a szépséges szép mesekönyvbe. Csúnya is, buta is, a babaház mércéjével mérve igazi szörnyeteg. Az a baj, hogy az enyémmel is. Van az úgy, hogy a rút kiskacsából mégse hattyú lesz, hanem mondjuk tarvarjú. Akkor mi van? A politikai korrektség – amire ez a film is unszol – azt követelné, hogy őt is szeressem, de hát a szívemnek a baglyok és a süvöltők kedvesebbek. Magánkorrektségemben a viszolygás is érték. A Barbie-baba és a gonosz kis Kóconkóc közül hadd ne válasszam egyiket sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=369