KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hercule és Sherlock

Bori Erzsébet

 

Gyorsan eloszlatnám az esetleges félreértéseket: ez nem az a film, amelyet a klasszikus detektívregény kedvelők a címe alapján remélhetnek. Mai darab, hősei nem nyomozózsenik vagy úri betörők, hanem alacsony beosztású, aranyszívű és balfácán gengszterek – Christopher Lambert és Richard Anconina –, a főnökök hamis pénzben, heroinban, korrupcióban és buffo szerepkörben utaznak, a megtévesztő cím pedig két – természetesen bűbájos – kutya neve. A rendező, Jeannot Szwarcz Amerikából jött (vissza), mestersége címere a Cápa 2., de az csak a hazai pályán derül ki, hogy humora is van. Az Hercule és Sherlock egyfelől kifogástalan bűnügyi komédia, amely jobb pillanataiban politikai szatírába hajlik. Másfelől családi mozi. A franciák egy ideje ebben a műfajban aratják legfényesebb sikereiket. A legutóbbi emlékezetes darabok (Egy indián Párizsban; A jaguár) a környezetbarátsági és multikulturális vigaszágon futottak be. Az efféle munkákat csak egy paraszthajszál választja el a társadalmi célú reklámtól („Törődjön többet egészségével!”, „Óvd a természetet!”) és a Disney gyártósorairól legördülő dobozos nyáltól. De ennyi épp elég az üdvösséghez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3708