KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Téli vendég

Hungler Tímea

 

Nem egyének a főszereplők Alan Rickman szép, embermeleg filmjében, hanem egyénként lélegző párok: a férjét gyászoló Frances és anyja, Elspeth; Frances fia, Alex és a meghódítására minden praktikát bevető szomszéd lány, Nita; a halálfélelmeiket temetések látogatásával oldó idős barátnők, Chloe és Lily; valamint a sulit éppen elbliccelő két kisdiák, Tom és Sam.

Az egy nap alatt játszódó történet a párok egymáshoz fűződő viszonyáról, a viszonyok módosulásai és egy-egy sorsfordító döntés meghozatalá körül forog. A laza epizódokat a közös helyszín, mindannyiuk otthona, a skóciai tengerparti városka kapcsolja össze. Itt élnek hőseink, akik közül az egyik fél a párból mindig erősebb, a változtatás, a változások híve, igenli az életet; a másik viszont ezer szállal kötődik a múlthoz, a megszokotthoz, az állandóságot, az örök változatlant keresi – a halál vonzásában él.

És hogy kicsoda „a téli vendég”? Kinek régóta várt és szívesen látott, másnak azonban nem kívánt társaság: a másik, a másikban megfogalmazódó változás, vagyis a télbe, a Halál-metaforába beköszöntő Élet lehetősége.

Az állandóhoz és a változóhoz fűződő kapcsolat az, melyről filmünk valójában szól, melyhez szereplőink hozzáállása állandóan változó; nem lezárt történeteket láthat a néző a vásznon, hanem egy múltbeli történet lezárulását és egy új történet kezdetét, vagyis magát a Változást.

Tom az utolsó kockákon nekiindul a befagyott tengernek háta mögött hagyva barátját a biztos parton, az újat, az ismeretlent választva, bizonyítva ezzel a film tanulságát, amelyet az előttünk alakuló párkapcsolatok is hangsúlyoznak: élni gyakorta nehezebb, mint meghalni – legalább is ugyanakkora bátorság kell hozzá, mint a halálhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3965