KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rémségek könyve

Somogyi Marcell

 

Ha valaki enyhén beszűkült kelet-közép-európai, és a Kozmosz Könyvek cseh költészeti antológiájában, esetleg a Demokrata című szamizdat (van, aki még emlékszik rá?) 89/2. számában olvasott utoljára autentikus városi folklórt, mindenképpen jó, ha ebben a témában is tágítja látókörét (naná, hogy a tengerentúl irányába), és megnézi a Rémségek könyve című „minőségi tinédzser-horror”-t. Hogy a forgalmazó mit ért ezen a műfaji besoroláson, az rejtély maradt számomra, de tény, hogy ebbe a filmbe jóval több energiát, ötletet raktak bele, mint mondjuk a Mesék a kriptából-típusú soft-horrorok készítői, és még a hihetőségre is törekedtek (igaz, kicsit egyenetlenül).

A film alapötletéből viszont sokkal érdekesebb sztorit is ki lehetett volna hozni: a „legbiztonságosabb amerikai egyetem” könyvtárában található egy vaskos opusz, melynek címe megegyezik filmünk (az eredetihez képest igencsak hatásvadász) magyar címével. A könyv olyan gondosan kitervelt, zseniálisan brutális gyilkosságok leírása, amelyeket minden amerikai egyetemen mesélnek, de mindenki csak hallott róluk, senki sem látta őket tulajdon szemével. Éppen ezért a városi folklór, a modern legendák témakörébe tartoznak. Az egyetem egyik professzora (az egyetlen, egzisztenciális okokból mélyen hallgató túlélője az iskola véres legendájának) pont ezekről a történetekről tart előadás-sorozatot – babona-voltukat bizonyítandó –, mikor valaki elkezdi valóra váltani őket.

A történetindításnak erről a deszkájáról akár A rózsa neve szintjéig is fel lehetett volna dobbantani. Igaz, akkor meg a célközönség jelentős része tűnt volna el a forgalmazás labirintusában. A film írói nem akartak korszakalkotó művet létrehozni, csak egy hatásosan filmre vihető, korrekt kis thrillerre vállalkoztak – sikerrel. Bő fél év múlva biztos befutó lesz a videotékák TOP 10-polcán; addig meg (Tandorival szólva) el gat-getünk rémületünkben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3972