KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Boszorkányok

Tamás Amaryllis

 

A meghökkentően bizarr történeteket kieszelő Roald Dahl brilliáns dramaturgiai érzékkel elbeszélt Boszorkányok című sikerregényéből látványos mozi született. Nem kisebb sztárokkal, mint a filmvászonra tizenöt év után e szereppel visszatérő színészrendező Mai Zetterling, vagy a félelmetes Főboszorkány-ként ármánykodó Anjelica Huston.

Nicholas Roeg filmje az átlagember felszínes érdeklődését – amit a külsőségek mögött az életből eltávolított (szakrálissá emelt) misztikum kínzó hiánya tart fenn, – boszorkányos látványtechnikai bravúrokkal, elektronikus, animációs és sminkeffektusok gátlástalanul bevetett arzenáljával csillapítja. Láthatók itt tudományos értekezésnek álcázott sátáni mulatságok, feketemisék, mígnem a gonosz erő, a gyerekpszichológia inkognitójába bújtatott fondorlatos latorkodás le nem lepleződik a gyermeki bátorság, valamint egy ellenboszorka varázslatának eredményeképpen. A könyvben a démonok birodalma valóságosabb; a filmen elevenné válik az istentisztelet paródiája, a boszorkányszombati tivornya: a szemmelverés, megigézés, ráolvasás szertartása. Egyes démonológusok állítják, hogy a boszorkány testén minden sérülés megtalálható, ami a lelkét érte valamikor. E megfilmesített luciferista színjáték szerint a Gyermekvédő Liga tagjainak képében mutatkozó lidércek, bűbájosok, a rontás és igézés felkent „papnői” – a maszkkészítés ördögi tudású mestereinek jóvoltából olyan fertelmes külsőt kaptak, hogy szinte már szánnivalóak. De mindenképpen a mesék boszorkányai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4185