KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szél harcosai

Nagy Zsolt

E nem túl sokatmondó cím helyett a máskor oly nagyvonalú filmcím-fabrikálók előállhattak volna például „A kis Herceg(nő) 2984-ben” címváltozattal, mivel ez a különös japán rajzfilm új-Hollywood csillagmeséi mellett erősen támaszkodik Saint-Exupéry és Orwell művének motívumaira. A gyanútlan kritikus a távol-keleti akciófilmek egy újabb darabját sejti, helyette pedig egy sajátos műfaji hibriddel találja magát szemben: postwardream-et lát – rajzfilmen. Pontosan ezer évet lépünk előre az időben, a földgolyót, éppen hét nap (!) alatt gyilkos kór tizedelte meg, a szétszórt, egymással örökös harcban álló, kicsiny települések között a mérgező, éhséget, járványt, halált hordó dzsungel az úr. Ebben a rákos sejtek burjánzását idéző, fortyogó tavakkal, valaha volt egzotikus növényekkel teli rengetegben tanyáznak az emberek életét leginkább veszélyeztető óriásférgek, a gorgók. A Szél Völgyének lakói – élükön a fiatal Zandra hercegnővel – békében élnek megerősített váraikban, az energiát „alternatív módon” szélmalmokból nyerik, ám a Gonosz mesterkedései a kis közösség létét kezdik fenyegetni, megindul a harc, melynek főhősünk önfeláldozása vet véget; élete árán menti meg az ellenségeket a kölcsönös pusztulástól. A történet ennyi, maga a film azonban jóval több ennél. Elsősorban arra a borzongatóan gyönyörű képi világra kell utalnunk, amely itt jóval több, mint háttérfreskó, a pergő ritmusra és az új meg új ötletekre, amelyek egy pillanatra sem engedik lankadni a néző figyelmét. A meghökkentő anakronizmusok halmozása – középkori lovagvár, mai harckocsi és a holnap űrcirkálója egymás mellett a kölcsönös, értelmetlen pusztítás rémét idézi. Végül egy személyes megjegyzés: aki ilyen-olyan okból eredendő undorral viseltetik különböző bogarak, férgek stb. iránt, az kétszer is gondolja meg, hogy miként hat rá egy ezerszeresére felnagyított ragadozó szitakötő vagy a csápjait nyújtogató ízeltlábúak hadseregének látványa, mert ilyenekben sűrűn lesz része, ha jegyet vált e „meséhez”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/11 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5167