KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nincs kettő négy nélkül

Hegyi Gyula

 

Tudom, hogy nincs fontosabb hely a moziban a pénztárgépnél, tisztában vagyok vele, hogy e gép szapora csörgése a produceri és forgalmazói fülekben elnémít mindenfajta kritikusi és esztétikai sóhajtozást. Amíg Bud Spencer kemény ökle és Terence Hill acélkékbe játszó szemvillanása nyereségessé tesz egy-egy újabb összjátékot, addig hiába minden ellenvetés: mihelyt pedig a nézők többsége ugyanúgy unni fogja az egy kaptafára készült tucatprodukciókat, ahogy most a kisebbség unja, e filmeknek nyomtalanul végük szakad. A minőség átcsapása mennyiségbe itt egyértelmű, csak a nézők tűrőképességét nehéz előre megbecsülni.

A két sztár ezúttal rajongóik örömére megkettőzi magát. Két gazdag brazíliai fivért játszanak, akiket bizonyos életveszélyes fenyegetés miatt két észak-amerikai férfi helyettesít jó pénzért – illetve két észak-amerikait, akik két brazíliai helyett néznek szembe a fenyegetéssel. Szerepcserés alapötlet tehát, eléggé szájbarágós magyarázattal a leggyermetegebb nézők számára. A nagy poénok olyasfajták, hogy az előző kettő olvas, az utóbbi kettő nem, a brazilok kimérten közelítenek a nőkhöz, míg Államok-beli alteregóik igencsak hevesen. És persze az, hogy milyen előkelően esznek az urak, s milyen gusztustalan mohósággal a bunkók. Urakon és bunkókon kívül mások nem is illenek bele a Nincs kettő négy nélkül világképébe: de láthatóan ez sem zavar már senkit. Amióta elfogadtuk, hogy nincs mozi kommersz nélkül, a kommersz többsége egyre bárgyúbb és ostobább lesz. Várjuk a folytatást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5855