KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kétes hírű menyasszony

Farkas András

 

Ha értékeink végképp elfonnyadtak, s nincs közösség, hová vigaszért szaladhatnánk, és elszivárgott már hitünk, de mégis élnünk kell, mit is tehetnénk: visszafordulunk, a múlt talán üdvözít. Ilyen formán mai csetepatéinkban is tükröződik a tegnap, a tegnapok keserves harca. Egykor tradíció vezérelte a karaktert, ma jobbára kívülről meghatározott. A jelenkor sokszor kiveti, megtagadja a küzdő embereket. Akárcsak az elfogódott Torikét, a Kétes hírű menyasszony című szovjet film lassan eszmélő, belső meggyőződésű főalakját. Az ok: társát a nyilvánosházban találja meg. Az árva fiú és az árva szajha fölemelő és megható széphistóriája ez a film. (Bár történhetnének ily magától értetődően a dolgok.) Az eszmélet s a megszenvedett lázadás képkölteménye Malján alkotása.

A remény persze nem új. Végső soron a film sem tetszik annak: szimbólumai ismerősek, a jellemek kiszámíthatóak; e műben szereplő örmény városka akár magyar is lehetne. Mégis: a Kétes hírű menyasszony képeinek esztétikumán emberség dereng át.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6713