KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aki mer, az nyer

Peredi Ágnes

 

A mesét mindig szeretjük. Szeretjük elhinni, hogy a jó, mondjuk az ifjú királyfi, ezer veszélyen át is győz. Az pedig cseppet sem baj, hogy a királyfi történetesen favágó brigádvezető a tajgában, és helikopteren közlekedik. Ettől még tökéletes mesehős. Délceg és szőke, ereje rettenthetetlen, s csibészes derűje magával ragadó. Bárkit meggyőz arról, hogy neki minden sikerül, mert mindent mer. Szandálban mászkál a hóban, ki mer állni versenyre a zsonglőr ügyességű kanadai favágókkal, ki mer ugrani a száguldó helikopterből, de ez még mind hagyján!

Meg meri mondani, ha valaki rosszul dolgozik, mer példát mutatni és mer igazat mondani egy lakkozó, demagóg tévéműsorban. Tisztasága, hite és ereje akkora, hogy a ráomló fa megáll a levegőben. Egyszóval vidámak lehetünk.

Valami mégis kedvünket szegi. Nem az, hogy a tempó időnként lelassul, hogy hellyel-közzel dalra fakadnak, amikor a néző enélkül is egész jól ellenne, még az sem, hogy a szereplők kissé szabványszerűek – egy mesében ez mind megbocsátható. Csak hát – kilépve a vetítőteremből kénytelenek vagyunk belegondolni a mese igazsága és a valóság közötti különbségbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6977