KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Farkas

Hungler Tímea

Az idei nyár amerikai sikerfilmjében a személyiségzavar különösen teliholdas éjszakákon tombol, és harapás útján terjed. Tömörebben: szedi áldozatait a farkasember! A kezdeti kockákon még férfiasan gyapjas Jack Nicholson – miután megmarja egy ronda szürke farkas – egyre szőrösebbé és ordasabbá válik.

Az evolúciós elbizonytalanodás nem csupán a külsején hagy nyomot, de a táplálkozási szokásaiban is. Az út a mogyorós kenyértől vezet egészen a hűtlen feleségig; közbülső állomásként megemlítendő még egy őzgida, valamint egy galeritag (ez utóbbi nem lehetett túlzott gasztronómiai élmény, mert csupán két ujját harapta le).

A farkas természetesen csak Piroska mellett érezheti magát teljes értékű (farkas)embernek. Michelle Pfeiffer emlékeztet is annyiban a mesebelire, hogy nagymamája (itt apukája) az erdő szélén lakik, múltja azonban már nem nélkülözi az ellen-idilli elemeket. Gyógyult narkomán, aki egy halott anya és egy öngyilkossá lett skizoid öcs emlékével él együtt. A változtatás igénye ennyi frusztráció után érthető; egy farkas mégiscsak szórakoztatóbb társaság!

A hosszú távú boldogság – köszönhetően annak, hogy a filmben tízpercenként holdtölte van – kivitelezhetetlen. A hullák és a megharapottak száma egyre nő, ami felettébb gyanússá válik a rendőrségnek; ki is szállnak. Ráadásul a darwini késztetés is fokozódik. Bármennyire proteintől dúsított hát Michelle Pfeiffer hajrengetege, Nicholsont már hívja a vadon szava…! Megy is, négykézláb bevágtat az erdőbe, bizonyításképpen: micsoda egy állat!

Kétségbeesni azonban nincs okunk; időközben a hősnőben szintén elharapódzott az állati DNS, nincs akadálya a heppiendnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=758