KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pancserock

Nánay Bence

A Pancserock a Music Television generációjának filmje. Már a stáblista profin megcsinált videoklipre emlékeztet, később az MTV NEWS egyik riportere is feltűnik, sőt, egyszer még Beavis és Butthead, a két parodisztikusan degenerált (M)TV-néző rajzfilmfigura hangját is halljuk – telefonon.

Mégsem az itt felsorolt – és még sorolható – utalások miatt tartozik a film a Music Television (szub)kultúrkörébe, hanem a szereplők gondolkodásmódja miatt, amelyet teljesen átformált az elektronikus médiának ez a szélsőséges, ezredvégi formája.

A Magányos Farkasok nevezetű, totálisan sikertelen rockegyüttes tagjai próbálják elérni, hogy daluk adásba kerüljön, ezért a valódihoz megtévesztésig hasonló vízipisztolyok segítségével behatolnak egy rádióállomásra. A történetnek sajátos színezetet ad, hogy a zenekar progresszívnek vallja magát, a rádióállomás neve pedig Lázadó Rádió, így sok közhelyes megállapításra nyílik alkalom arról, ki is az igazi lázadó. Bár a dalt nem sikerül leadni, az események élő adású közvetítésének és az időközben megérkezett rendőrségnek köszönhetően olyan hírhedt-népszerű lesz a banda, hogy egy lemezcég szerződést kínál nekik. Anélkül, hogy ismerné a zenéjüket: „így megy ez az üzlet világában”.

Nem teljesen hamis, ám meglehetősen felszínes bepillantást nyújt a show-business működésébe ez az átlagosnál valamivel szórakoztatóbb komédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=775