KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maradj!

Köves Gábor

Stay – amerikai, 2005. Rendezte: Marc Forster. Írta: David Benioff. Fényképezte: Roberto Schaefer. Zene: Asche & Spencer. Szereplők: Ewan McGregor (Sam Foster), Ryan Gosling (Henry Letham), Naomi Watts (Lila Culpepper), Bob Hoskins (Leon). Gyártó: 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 103 perc.

 

A pszichológus és a beteg senki másra nem tartozó, zárt ajtók mögött zajló kapcsolata éppúgy hálás terepe a kukkolásnak, mint a gyóntatófülkék vagy a bírósági tárgyalótermek egy-egy thriller kedvéért bekamerázott terei. Innen, mármint a rendelőből indulunk most is: fiatal szaktekintély (Ewan McGregor) veszi át a rejtélyes okokból megüresedett egyetemi praxist, a zavart lelkű egyetemisták rutinesetei helyett azonban rögtön egy nehézsúlyú beteg szakad a nyakába, s osztja meg hősünkkel igen határozott öngyilkossági terveit. A festőnek készülő fiatalember nem tréfál, mint ahogy a forgatókönyvíró sem, aki egyre rejtélyesebb fordulatokkal – igaznak bizonyuló jövendölésekkel, egymásnak ellentmondó tényekkel, s józan ésszel felfoghatatlan jelenségekkel – bizonytalanítja el mind a McGregor által alakított figurát, mind a nézők által alakított közönséget. A sokasodó kérdőjelek és a sejtelmesre vett beállítások mindinkább egy látomásos világot, mintsem valóságos eseményeket sejtetnek, a megoldás azonban, hogy e New Yorknak látszó tájat, s annak valósnak látszó lakóit kinek a szemüvegén keresztül is látjuk tulajdonképpen, mint sokszor alkalmazott dramaturgiai csavar a fináléra marad. Arra nézvést, hogy ki is képzel kicsodát (a költő szavaival élve: Dsuang Dszi-e a lepkét, vagy éppen a lepke őt) bár megnyugtató választ kapunk, az egyértelmű megoldás kényszere azonban sokat ront ezen az egyébként profi módra kivitelezett thrilleren. A végkifejlett csattanójához költeni az előzményeket ismert módszer, ha nem is a legelegánsabb eljárás. Mindenesetre a rendező – a műfajokat ruha módjára váltogató Marc Forster – profi időhúzó, és amíg lehet, elodázza az igazságot, miszerint a Maradj! nem több szórakoztató szemfényvesztésnél.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8615