KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szenvedélyek viharában

Ambrus Judit

„Aki túlságosan követi a szabályokat, azt nemigen kedvelik.” Ezt a mélyről feltörő erkölcsi tanulságot az egyik főhős fogalmazza meg, jelesül a legnagyobb fiú. Ugyanis van három fiú. Testvérek. A legidősebb a világ korpájába, nevezetesen a politikába keveredik, de nem kell nagyon megijedni, végül mégsem eszik meg. A középső háborúba indul, és szörnyet hal. Legyen neki könnyű a föld. A legkisebb viszont találkozik egy medvével (háromszor! ez fontos!), fél kezével leteríti (ez kis túlzás, de a film túlságaihoz képest medvecukor), aztán másodszor is találkoznak, akkor beléköltözik a medve, azt pedig, hogy a harmadik randinál mi történik, ki-ki maga találja ki.

Az első világháború – a filmet nézve – szinte olyan, hogy az ember már-már sajnálja, hogy nem vehetett részt benne. Puffognak a petárdák, van nagy kavargás, pompás tűzijáték. Aztán van még egy indián, ő Gyors Kéz (esetleg Fürge Ujj), van sok szenvedés, misszilis levél, könny, bátorság, újfent könny, egy csodás vitorlás, gyönyörű színészek, egy csipet bujálkodás, sok ló és valami nyestféle.

Mindez több mint két órán keresztül. Jellegére nézve úgy tíz papírzsebkendős film, kevesebbel semmiképp ne induljunk útra. Nevetni viszont csak a hamisságain lehet.

Értékelnivaló meg egyes egyedül az antirasszista beállítottsága. Ami szép dolog, de azért két órából ennyi öröm nem túl sok. A film a legszélesebb tömegigényt kielégíteni vágyó giccsparádé. Ami szintén nem túl sok. Pedig a rendező emlékezhetett volna hőse szavaira: „Aki túlságosan követi a szabályokat, azt nemigen…”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=869