KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

23-as szám

Vízer Balázs

The Number 23 – amerikai, 2007. Rendezte: Joel Schumacher. Írta: Fernley Phillips. Kép: Matthew Libatique. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jim Carrey (Walter), Virginia Madsen (Agatha), Logan Lerman (Robin), Danny Huston (French), Rhona Mitra (Laura). Gyártó: New Line Cinema / Contrafilm. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 95 perc.

 

Azt mondják, a 23-as szám vagy annak valamely permutációja mindenhol ott van, különböző baljós dátumokban vagy betűk számában, de ez pár perc után érdektelenné válik, még akkor is, ha maga Jim Carrey ismételgeti.

Joel Schumacher (Batman és Robin, A fülke) számmisztikai thrillerének nyilván az a mondanivalója, hogy ha a 23-as csökönyösen újra és újra felbukkan valakinek az életében, az a sorsszerűséget dörgöli az illető orra alá. Akiről most beszélünk, az Walter Sparrow (Carrey), aki halk szavú sintér – e nyilván jelképszerű foglakozásnak csak az első öt percben van jelentősége, aztán elfelejtődik –, aki feleségétől egy könyvet kap ajándékba, és ebből lesz a baj. Részben azért, mert Schumacher úgy döntött, hogy a regény főhőse, a borongós kedvű magándetektív, Fingerling (szintén Carrey) kalandjait külön szálként is megeleveníti, ráadásul neo noir stílusban, másrészt pedig azért, mert Walter különös hasonlóságokat vél felfedezni az olvasottak és saját élete közt. És mivel pszichothrillerről beszélünk, környezetére is gyanakvó hősünk egyre paranoiásabban kutat egy nyilvánvaló titok után, és a szálak egy régi gyilkossághoz vezetnek.

Leszámítva a helyenként csak modoros, máshol gyakorlatilag röhejes magánszimat szálat, ami egy olcsó és buta képregény-feldolgozásra hajaz, a film a játékidő kétharmadáig képes komoly feszültséget és némi várakozást kelteni, Carrey pedig, ha nem is zseniális, de hihető drámai alakítást nyújt – igaz, az Ember a Holdon vagy az Egy makulátlan elme örök ragyogása után ennek nincs komoly újdonságértéke. Az is igaz, utóbbi filmekben jól megírt szerepekben remek partnereket kapott, itt viszont Virginia Madsen és Danny Huston csak rezonánsnak került mellé. Így aztán Carreynek egyedül kell elvinnie a hátán egy rosszul megírt forgatókönyvet és egy banális befejezést, és persze minden Joel Schumacherrel kapcsolatos esetleges ellenérzést.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9027