KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A forrás

Pápai Zsolt

The Fountain – amerikai, 2005. Rendezte: Darren Aronofsky. Szereplők: Hugh Jackman, Rachel Weisz, Ellen Burstyn. Forgalmazó: InterCom. 93 perc.

 

Ha létezik ellentmondásos figurája a kortárs amerikai filmnek, akkor Darren Aronofsky az, és ha létezik ellentmondásos műve az ezredelőnek, akkor Aronofsky legutóbbi, tavaly bemutatott munkája az. A bő fél évtizedig készült A forrás grandiózus vállalkozás, három szorosan összekapcsolódó – és váltakozva mutatott – epizódja mintegy ezer évet fog át. A történet az örök élet, az Élet Fája utáni kutakodásról szól, ez a cél hajtja a XVI. századi konkvisztádort, a XXI. századi tudóst és a XXVI. századi asztronautát is.

A hívószavak: áhítat, elragadtatás. A forrás másfél órás New Age-reklámfilm, az újvajákosság katalógusa a maja kultúrából és a Bibliából – továbbá Carlos Castaneda és Terence McKenna tanításaiból – merítve. Körülbelül olyan tanulságos, mint egy agykontroll-tanfolyam vagy egy ufókonferencia („A halál a beteljesülés útja” – szól az egyik kulcsmondat, „A halál egy betegség” – hangzik a másik), mégis ellenállhatatlan vonzerővel bír.

Amennyire rafináltan közhelyes ez a neopogány Biblia, annyira izgalmas a dramaturgiája és – kivált – a kiállítása. A három történet cserepei hézagmentesen állnak össze a film végére, a képek pedig nagyon mutatósak. Darren Aronofsky már a fekete giccs iskolai szemléltető ábráját jelentő Rekviem egy álomért című opusával bizonyította, hogy zavarba ejtően tehetséges stiliszta, aki rendre kétségbeejtően üres lózungokat ereget. Nincs ez másként A forrásban sem, ahol a New Age-es maszlagot erős kubricki intenciót mutató látvány köríti. A fehér és az arany dominanciájára épülő kompozíciók egy varázslatos világot nyitnak ki, és igaz, hogy az űrbeli képek némelyike az ezoterikus könyvek dombornyomású borítóira emlékeztet, a látvány így is sokkoló. Aronofsky filmje az ezredelő igazi attrakciója; a képek külön érdekessége, hogy – a hírek szerint – a legtöbb a komputertechnika kerülésével készült, a látványtervező csapat mikrofotókat készített Petri-csészében lezajló kémiai reakciókról, és ezek felnagyításával teremtette meg a világűr arcát. Lehet, hogy ez csak kamu, de a film tényleg mellbevágó.

Extrák: A kimaradt jelenetekből összevágott rövidfilm arról, hogy Tom, a XXVI. századi asztronauta mint tengeti az űrhajójában meditálással és gombaültetvényének nevelgetésével (!) a hétköznapjait; egy helyenként pszichedelikussá formált, hosszabb werk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9186