KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az éj királyai

Fekete Tamás

We Own the Night – amerikai, 2007. Rendezte és írta: James Gray. Kép: Joaquín Baca-Asay. Zene: Wojciech Kilar. Szereplők: Joaquin Phoenix (Bobby Green), Eva Mendes (Amada Juarez), Mark Wahlberg (Joseph Grusinsky), Robert Duvall (Burt Grusinsky), Alex Veadov (Vadim Nezhinski). Gyártó: 2929 Productions / Industry Entertainment. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 117 perc.

 

Hollywood mai gengsztermeséit már mások írják; a Kis Cézárok, a Sebhelyesarcúak, a Corleonék és a Carlitók többé nem tartanak számot érdeklődésre. A feltörekvő ír-olasz-dél-amerikai bevándorlók helyét átveszik az oroszok; térnyerésükre mi sem jellemzőbb, mint hogy az elmúlt hónapban egyszerre két film is a keleti maffiát vette célkeresztbe - igaz, David Croneberg Gyilkos ígérteke más földrészen, aspektusból és hierarchikus szempontból közelít a témához.

1988-at írunk, a helyszín Brooklyn. Bobby (Joaquin Phoenix) egy feltörekvőben levő és Blondie-számokban bővelkedő éjszakai szórakozóhely tulajdonosa, akinek a következő ésszerű lépést egy manhattani diszkó megnyitása jelenti, hogy egy szép napon ő lehessen New York királya. A befektetéshez azonban égető feltétel a szponzorul szolgáló helyi orosz mafia támogatása, akik inkább a narkó terjesztésében látnák a jövőt. Hősünk helyzetét ráadásul jelenősen bonyolítja, hogy testvére (Mark Wahlberg) és apja (Robert Duvall) is a rendőrség kötelékeiben teljesít szolgálatot.

Az orosz felmenőkkel bíró, így részben önéletrajzi filmet író-rendező James Gray eddigi három egymást biztos, hat-hétéves lőtávolban követő filmjét (az Ezüst Oroszlán-díjas Kis Odessa, illetve a hazánkban mostohasorsra jutott A bűn állomásai) ugyanaz a téma járja át: milyen erős a rokoni-baráti kötelékek szilárdsága a bűn szorításában. Bobby kérdése az apakép: kit is kövessen, látszólag makulátlan, ám a maffiavilággal összeköttetésben álló pót-apukáját, Buzsajevet vagy tényleges apját, Albertet. A direktor eddigi lebátortalanabb filmjében a főhőst körülvevő dimenzió nélküli karakterek rajza mellett sajnos a problémát is egyetlen skiccel vázolja fel: egymás után gyorsan rövidre zárja a két zsaru és ezzel Bobby sorsát is, hogy a tékozló fiú aztán egyetlen öngyújtó segítségével megtalája a fényt az éjszaka és lelke sötétjében.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9330