KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mongol

Baski Sándor

Mongol – német-kazah-orosz, 2007. Rendezte: Szergej Bodrov. Írta: Szergej Bodrov és Arif Aliyev. Kép: Rogier Stoffers és Szergej Trofimov. Zene: Tuomas Kantelinen. Szereplők: Tadanobu Asano (Temüdzsin), Khulan Chuulun (Börte), Honglei Sun (Jamukha). Gyártó: Andreevsky Flag / Kinofabrika / Kinokompaniya CTB / X-Filme Creative Pool. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 126 perc.

 

Dzsingisz Kánnál alkalmasabb alanyt egy nemzeti kultuszhoz egyetlen nép sem kívánhatna magának, audiovizuális emlékművének építése azonban – jelentős mongol filmipar híján – külföldiekre hárul. A tavaly készült japán verzióban (The Blue Wolf) nem csak a szereplők japánok, de a dialógus is az, ehhez képest dicsérendő, hogy a német pénzből kazah földön forgatott és az orosz Szergej Bodrov által rendezett Mongolban az egyik főhőst és az epizodistákat is mongolok alakítják, mongol nyelven. A forgatókönyv azonban mintha egyenesen Hollywoodban íródott volna: Temüdzsin elsősorban nem katonai vezetőként, hanem szerelmes férfiként jelenik meg, aki imádott asszonyáért, Börtéért még háborút is hajlandó indítani. A leendő kán ráadásképpen soha nem ragadtatja magát kegyetlenkedésekre, csak akkor öl, ha muszáj, ellenségeinek pedig képes megbocsátani – gyanítható, hogy ha Dzsingisz Kán valóban ilyen nemes és érzékeny lélek lett volna, nem hogy a fél világot, de még saját hazáját sem hódítja meg. A Mongolból így aztán aligha kaphatunk hiteles képet a rettegett vezér életéről, egzotikus látványosságként viszont van annyira piacképes a produktum, mint Zhang Yi-mou exportra készülő CGI-eposzai közül bármelyik. A tájképek és a beállítások itt is meseszépek, a harcjelenetekben pedig ugyanolyan stílusosan spriccelnek az artériák, mint a modern vuhsziákban.

A kán fogadott testvérét alakító kínai Honglei Sun és a Börtét játszó amatőr mongol színésznő kellő átéléssel hozzák figuráikat, Tadanobu Asanónak viszont Temüdzsin szerepében – hosszú dialógusok híján – nincs más dolga, csak nézni, rejtélyesen és férfiasan egyszerre. Mindez olyannyira jól áll a japán kult-színésznek, hogy a Mongol nyugodtan tekinthető akár személyes referencia-anyagának is. Ha valamelyik hollywoodi ügynök felfigyel rá, már nem készült el hiába a film – legalábbis számára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9516