KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Marcela

Margitházi Beja

Marcela − cseh, 2006. Rendezte: Helena Trestikova. Kép: Vlastimil Hamernik, Jan Malír. Szereplők: Marcela Haverlandova, Ivana Haverlandova, Jiri Haverland. Gyártó: Negativ. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 82 perc.

 

Amikor Helena Trestikova 1980-ban hat házaspár életét elkezdte filmezni, még nem sejtette, hogy ajándékba megkapja egy hetedik dokumentumfilm lehetőségét is. A 26 éven át követett sorsokról a cseh televízióban is sikerrel futó Marriage Stories (Házastárs történetek) sorozat mellett fokozatosan fejlődött önálló projektté az alig egy év után elvált Marcela életének „filmje”, amelynek forgatókönyvét a továbbiakban kudarcok sorozata és egy váratlan tragikus esemény alakította. A country-zenéért és lovakért rajongó, vágyait és világlátását tekintve igen egyszerű és átlagos prágai fiatalasszonnyal a továbbiakban ugyanis olyan dolgok történtek, melyek jócskán meghaladják egy egyszerű és átlagos fiatalasszony tűréshatárát.

A filmnek így jóformán csak rögzítenie kell a reflexiókat, és Trestikova empatikusan, de következetesen a háttérben maradva dokumentál: minden fontos fordulat után meglátogatja szereplőjét, kérdez, ha az nyílni látszik, és hallgat, ha annak érezhetően elfogynak a szavai. Nem is kell sokkal többet tennie, mivel a long-term dokukban (lásd a Michael Apted által 1970-ben átvett és a mai napig folytatott, néhány angol gyerek életét hét évente filmező Up-sorozatot) az idő amúgy is látványosan múlik. A Marcelában mindennek a banális (a 80-as évek horgolt gyermeksapkái és dauer-divatja vagy a 90-es évek baseballsapka- és hátizsák-őrülete) és megrendítő oldala egyaránt megmutatkozik: bár hősnőnk vágyai (lakás, társ) majd két évtizeden át változatlanok, a szemünk előtt, snittről snittre kopik ki a naivitás, a dohányzástól érdesedik a hangszín, a szülésektől és otthonüléstől megereszkedik a test. A többi már Trestikova arányérzékén múlik, ő pedig láthatóan nem csak ahhoz ért, hogy jókor jó helyen álljon a kamerájával, hanem ahhoz is, hogy mikor kell kikapcsolnia azt.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9708