KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/március
POSTA
• Gosztonyi Péter: Gallipoli Olvasói levél
• Bajomi Lázár Endre: Cocteau körül Olvasói levél
• Fáber András: Válasz Bajomi Lázár Endrének

• Greskovits Béla: Reform-közvéleményre van szükség Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Ardai Zoltán: Páholylakók Felhőjáték
• Koltai Tamás: Operettvalóság Bástyasétány hetvennégy
• Székely Orsolya: Hamlet a zöld gyepen Inna Csurikovával és Gleb Panfilovval beszélget Zolnay Pál
• Panfilov Gleb: Jeanne d'Arc élete Forgatókönyv-részletek
• Szilágyi Ákos: Az ikrek A Zenekari próba és A karmester
• Koltai Ágnes: A rock kis évtizede Emlékszel Dolly Bellre?
• Hegedűs Zoltán: A filmkritika janzenistája André Bazin
• Lajta Gábor: A szenvedély útja Sindo Kaneto filmjeiről
• N. N.: Sindo Kaneto filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Élethalálharc és melodráma Havanna
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Átkozottak, szeretlek benneteket
• Szentistványi Rita: Szerelem receptre
• Barna Imre: Dühöngő bika
• Gáti Péter: Ezermilliárd dollár
• Schubert Gusztáv: Futásod véget ér
• Kovács András Bálint: Vámpír négy keréken
• Gáti Péter: Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)
• Simándi Júlia: Kisvárosi fojtogató
• Farkas Miklós: Szupermodell
• Ardai Zoltán: Forróvérű kísértet
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kiről van szó? Faustus doktor boldogságos pokoljárása
• Zoltai Dénes: Egy veszedelmes ember Wagner
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Film és cselekmény

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

Közben a klasszikusok…

Ősszel új képregények valóságos dömpingjére van kilátás, de mivel lapzártakor ezekből még előzetest sem láthattunk, nézzünk bele a külföldi és hazai klasszikus képregények kiadásának helyzetébe.

Apró eltérésektől eltekintve időrendben halad az ókori kis gall faluban játszódó történetek sora, és éppen most tartunk a legjobb epizódoknál. Az 1970-es évek elején az Asterix-történeteket heti folytatásokban közlő Pilote már alaposan kinőtte a „gyermekmagazin” címkét, olvasói felcseperedtek, és felnőttebb tartalmakra vágytak. A lap elkezdett reagálni a napi aktualitásokra, és bár maga René Goscinny ebből kevéssé vette ki a részét, mégiscsak ő volt a főszerkesztő, aki jóváhagyta az irányt. Ő viszont rajzolótársával, Uderzóval együtt inkább beleszőtte a történetekbe azokat a társadalmi jelenségeket, amelyek foglalkoztatták a közvéleményt, persze mindig a rá jellemző áttételekkel.

Goscinny receptje látszólag egyszerű, hiszen minden epizódban egy vagy két témát emel ki, és egy vagy két különleges szereplőt állít Asterix, Obelix és a többiek útjába, ám csak egy dologban lehetünk biztosak: a történet a hagyományos lakomával ér véget. A rabszolgatartást a bizalmi állások betöltésének sajátos gyakorlatával, a franciáknál elképesztő méretet öltő asztrológia-ipar leleplezését a politikai pánikkeltéssel, az etnikai kisebbségek autonómia-törekvéseit a politikai korrupcióval párosítja, és minden alkalommal olyan felejthetetlen karaktereket teremt, mint Tifus, a luxus-rabszolgakereskedő, Sunyix, a látnok vagy Ocatarinetabellacsicsix, a korzikai törzsfőnök.

Asterix 18: Caesar babérkoszorúja, 19: A látnok, 20: Asterix Korzikán. Színes, kötetenként 44 oldal, puhafedeles. Kiadó: Móra.

 

 

Szintén Goscinnynak köszönhető a magyar kiadásban jubileumiként megjelent Lucky Luke-epizód, amely szokás szerint a klisék kiforgatásával alakít sztereotipikus szerepekből egészen egyedi karaktereket. A vadnyugatra újonnan érkező európaiak beavatása gyakori és hálás téma a westernekben. A valóságban az áldozatoknak nehezükre eshetett megérteni, mi a vicc a mai gólyatáboros szertartásoknál lényegesebb durvább próbatételekben. De mi lenne, ha a szórakozni vágyó helyiek egy olyan alannyal találkoznának, akit nem izgatnak a zaklatások? Például egy neveltetésétől fogva szinte flegmatikusan hidegvérű angol lorddal? Ilyen és hasonló csavarokkal tette örökké emlékezetessé Goscinny az eredetileg 1967-ben megjelent epizódot, amelyből a hazai kiadó kivételesen keménytáblás változatot is készített, korlátozott példányszámban.

Közel harminc év után jutott eszébe a rajzoló Morrisnak és a Goscinny halála utáni írók közül Léturgie-nek és Yann-nak, hogy Waldo Badmington és egykori inasa, Jasper történetét akár folytatni is lehetne. Meg is csináltak egy jó kis szórakoztató képregényt, amit biztosan sokan élveznek – de leginkább azok, akik nem ismerik az „előzményt”. Egy francia olvasói véleményt idézve: a Klondike nagyon jó olvasmány gyerekeknek, de hiányzik belőle mindaz, amitől A zöldfülű a felnőttek számára is élvezetes volt.

Lucky Luke 25: A zöldfülű, 26: Klondike. Színes, kötetenként, 44 oldal. Kiadó: Pesti Könyv.

 

 

A Zórád Ernő-sorozat a megszokott tempóban, évi két kötettel folytatódik. A véletlen úgy hozta, hogy a két legújabb rész eredetileg pont egymást követően jelent meg a Füles rejtvénymagazinban, 1967-ben. Mindkettőnek remekek a rajzai, és mindkét adaptációban felismerhetők Cs. Horváth Tibor jellegzetes hangsúlyai és kihagyásai. Utóbbiak persze csak azoknak tűnnek fel, akik nem ismerik Móricz Zsigmond illetve Walter Scott eredeti művét, és a képregények hatására sem szerzik be azonnal a regényeket.

Az elszegényedett középnemes-családból származó Zórád minden bizonnyal személyes élményanyagból is táplálkozva ábrázolta korhű módon a Forró mezők szereplőit, ruházatát és díszleteit, a krimibe álcázott társadalomkritika azonban melodrámává lényegült át. Az Ivanhoe esetében kevésbé zavaró, hogy romantikus kalandképregénnyé egyszerűsödött a történet, hiszen az eredeti sem volt valami precíz a történelmi hűség tekintetében.

Forró mezők, Ivanhoe. Fekete-fehér, kötetenként 44 oldal, puhafedeles. Kiadó: Nero Blanco Comix.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12737