KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/március
POSTA
• Gosztonyi Péter: Gallipoli Olvasói levél
• Bajomi Lázár Endre: Cocteau körül Olvasói levél
• Fáber András: Válasz Bajomi Lázár Endrének

• Greskovits Béla: Reform-közvéleményre van szükség Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Ardai Zoltán: Páholylakók Felhőjáték
• Koltai Tamás: Operettvalóság Bástyasétány hetvennégy
• Székely Orsolya: Hamlet a zöld gyepen Inna Csurikovával és Gleb Panfilovval beszélget Zolnay Pál
• Panfilov Gleb: Jeanne d'Arc élete Forgatókönyv-részletek
• Szilágyi Ákos: Az ikrek A Zenekari próba és A karmester
• Koltai Ágnes: A rock kis évtizede Emlékszel Dolly Bellre?
• Hegedűs Zoltán: A filmkritika janzenistája André Bazin
• Lajta Gábor: A szenvedély útja Sindo Kaneto filmjeiről
• N. N.: Sindo Kaneto filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Élethalálharc és melodráma Havanna
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Átkozottak, szeretlek benneteket
• Szentistványi Rita: Szerelem receptre
• Barna Imre: Dühöngő bika
• Gáti Péter: Ezermilliárd dollár
• Schubert Gusztáv: Futásod véget ér
• Kovács András Bálint: Vámpír négy keréken
• Gáti Péter: Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)
• Simándi Júlia: Kisvárosi fojtogató
• Farkas Miklós: Szupermodell
• Ardai Zoltán: Forróvérű kísértet
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kiről van szó? Faustus doktor boldogságos pokoljárása
• Zoltai Dénes: Egy veszedelmes ember Wagner
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Film és cselekmény

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két barát

Csantavéri Júlia

 

A film két barátja az életben is barát. Sőt. Egy izgalmas és sikeres kis színházat jelentenek ők együtt, az egyikük, Spiro Scimone írja a darabokat, aztán Francesco Sframelivel, esetleg még néhány barátjukkal együtt elő is adják, bár a színpadra állítást legtöbbször másvalaki vállalja. A Nunzio című darabból készült első filmjüket azonban rendezőként is ők maguk jegyzik. Spiro és Francesco Messinából származnak. A filmben megszólaló gyönyörű nyelv is a messinai dialektus kicsit olaszossá szelídített változata. Hiszen szerepük szerint is szicíliaiak ők, két, véletlenül egymás mellé csapódott elvándorló, aki valamely meg nem határozott észak-itáliai város idegen környezetében keresi a boldogulást. Ennek dacára aligha lehetnének különbözőbbek. Nunzio, (Francesco Sframeli) gyermekien, szinte együgyűen tiszta kedélyű álmodozó, heves és olthatatlan érdeklődéssel a dolgok és az emberek, így lakótársa, Pino (Spiro Scimone) iránt is, akit szüntelen záporozó kérdésekkel áraszt el. Pino hallgatag, magába zárkózó férfi, foglalkozására nézve bérgyilkos. Időről időre vonatra száll, hogy megbízásait teljesítse. A mindennapi rutint, kapcsolatuk Pino által rögzített távolságát Nunziónak a festékgyárban szerzett betegsége oldja fel. A felszín alatt a dolgok lassan, szinte észrevehetetlenül átrendeződnek, Pino képes lesz kitörni a magára húzott páncélból, és végül döntő elhatározásra jut.

A film ritmusa bámulatosan pontos, ütemét, akárcsak egy jó kamaradarabét, Pino és Nunzio beszélgetéseinek egyenletes crescendója határozza meg. E beszélgetések kapcsán nem alaptalanul hivatkoznak sokan Beckettre: a szöveg a lehető leghétköznapibb, de tömörsége, a szavakat körülölelő szituáció különössége, a velük szembeállított csendek és nem utolsósorban a szelíden groteszk áthallások révén mégis költőivé válik. Ez a jól megragadható, lényegi elemekre koncentráló módszer jellemzi a képeket és azt is, ahogyan néhány jól megválasztott figurával körbeveszik a két barát történetét. A csengők rongálójára vadászó háziúr, a bárban keresztrejtvényt fejtő nyugdíjasok, Nunzio kevés szavú, ám összetartó kollégái, de még szerelme, a szép Maria is vázlatszerű, többé-kevésbé groteszkül elrajzolt szereplők, inkább csak utalások a külső világra, hogy annál erősebben és fájóbban emelkedjen ki az alapszituáció. A két fiatal színész-rendező az egyébként ismerős témákat – magány, emigráció, kiszolgáltatottság – minden hozzájuk tapadt melodramatikus vagy hatásvadász elemtől megtisztítva, a film legjobb pillanataiban bravúros egyszerűséggel mutatja meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1781