KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/március
POSTA
• Gosztonyi Péter: Gallipoli Olvasói levél
• Bajomi Lázár Endre: Cocteau körül Olvasói levél
• Fáber András: Válasz Bajomi Lázár Endrének

• Greskovits Béla: Reform-közvéleményre van szükség Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Ardai Zoltán: Páholylakók Felhőjáték
• Koltai Tamás: Operettvalóság Bástyasétány hetvennégy
• Székely Orsolya: Hamlet a zöld gyepen Inna Csurikovával és Gleb Panfilovval beszélget Zolnay Pál
• Panfilov Gleb: Jeanne d'Arc élete Forgatókönyv-részletek
• Szilágyi Ákos: Az ikrek A Zenekari próba és A karmester
• Koltai Ágnes: A rock kis évtizede Emlékszel Dolly Bellre?
• Hegedűs Zoltán: A filmkritika janzenistája André Bazin
• Lajta Gábor: A szenvedély útja Sindo Kaneto filmjeiről
• N. N.: Sindo Kaneto filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Élethalálharc és melodráma Havanna
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Átkozottak, szeretlek benneteket
• Szentistványi Rita: Szerelem receptre
• Barna Imre: Dühöngő bika
• Gáti Péter: Ezermilliárd dollár
• Schubert Gusztáv: Futásod véget ér
• Kovács András Bálint: Vámpír négy keréken
• Gáti Péter: Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)
• Simándi Júlia: Kisvárosi fojtogató
• Farkas Miklós: Szupermodell
• Ardai Zoltán: Forróvérű kísértet
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kiről van szó? Faustus doktor boldogságos pokoljárása
• Zoltai Dénes: Egy veszedelmes ember Wagner
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Film és cselekmény

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tűzforró Alabama

Máriássy Vanda

 

Tisztességes szándékú a Banderas rendezte morbid és szentimentális tanmese, melyet „thriller vígjátékként” reklámoznak a kazetta-borítón. Nem az! Ahogyan nem is Melanie Griffith jutalomjátéka, hanem egy fiú története, akiről a film végére kiderül: egyedüliként, kiválasztottként képes arra, hogy túllépjen a félelmen, hogy bátorsággal cselekedjék, és ettől aztán a saját életén belül minden ember egyszercsak bátrabb lesz, még ha maga sem tudja, hogyan és miért.

Banderas rendezői debütálásakor, merész felütéssel, a félelmek filmjét forgatta le, a fasizálódás lélektanát mutatja be egy kisváros feketék és fehérek lakta közösségének mindennapjaiban. Azt kutatja, vajon miért félnek a nemzetek nemzetektől, emberfajták az emberfajtáktól, az egyik nem a másiktól, gyerekek a felnőttektől. Elnyomás, kizsákmányolás, percenként rabszolgává kínozzuk, alázzuk és gyilkoljuk egymást.

Bár látszólag minden ember csak azért az életminőségért felelős, amit maga megtapasztal, hatása azonban egyidejűleg kiterjed a makrokozmoszra is. Ami az egyesben van, az van az egészben is – sugallja a Tűzforró Alabama az ősi bölcsességet –, végső soron minden egyes lélek felelős az egész világért. A felelősségvállalás leckéjét azonban e történetben is csak egy kamaszfiú vállalja fel azzal, hogy az élet minden formájához köze van – e döntésével viszont sokak életére lesz hatással. A tét óriási – mondja a film tán kicsit didaktikusan, tán kicsit szájbarágósan –, hiszen az ilyen „nagy lélek” azt kockáztatja, hogy rá is átragad a széleskörű félelem (itt a hatalom képviselője szándékosan megöl egy fekete kisfiút, és senki nem mer szembeszállni vele), de egyúttal lehetősége nyílik arra, hogy környezete kollektív tudatából kiirtsa a félelmet. A kisfiú vállalja magára a változtatás feladatát.

Kérdés, vajon a videótékák közönsége mellett nem lenne-e érdemes a multiplexek barátait is meginvitálni erre a furcsa, kavargó, de mindenképpen bátorságot, bizalmat sugárzó, nagyon érzelmes filmre? Ez a mozi a legszimpatikusabb tüntetés mindennemű agresszió ellen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3007