KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/március
POSTA
• Gosztonyi Péter: Gallipoli Olvasói levél
• Bajomi Lázár Endre: Cocteau körül Olvasói levél
• Fáber András: Válasz Bajomi Lázár Endrének

• Greskovits Béla: Reform-közvéleményre van szükség Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Ardai Zoltán: Páholylakók Felhőjáték
• Koltai Tamás: Operettvalóság Bástyasétány hetvennégy
• Székely Orsolya: Hamlet a zöld gyepen Inna Csurikovával és Gleb Panfilovval beszélget Zolnay Pál
• Panfilov Gleb: Jeanne d'Arc élete Forgatókönyv-részletek
• Szilágyi Ákos: Az ikrek A Zenekari próba és A karmester
• Koltai Ágnes: A rock kis évtizede Emlékszel Dolly Bellre?
• Hegedűs Zoltán: A filmkritika janzenistája André Bazin
• Lajta Gábor: A szenvedély útja Sindo Kaneto filmjeiről
• N. N.: Sindo Kaneto filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Élethalálharc és melodráma Havanna
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Átkozottak, szeretlek benneteket
• Szentistványi Rita: Szerelem receptre
• Barna Imre: Dühöngő bika
• Gáti Péter: Ezermilliárd dollár
• Schubert Gusztáv: Futásod véget ér
• Kovács András Bálint: Vámpír négy keréken
• Gáti Péter: Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)
• Simándi Júlia: Kisvárosi fojtogató
• Farkas Miklós: Szupermodell
• Ardai Zoltán: Forróvérű kísértet
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kiről van szó? Faustus doktor boldogságos pokoljárása
• Zoltai Dénes: Egy veszedelmes ember Wagner
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Film és cselekmény

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mediterraneo

Bori Erzsébet

 

A film pontosan arról szól, ami a címe: a nagy kékségről, ami összeköti az egymástól távoli földeket. Ivan Csonkin hihetetlen kalandjai kelnek ismét életre a vásznon, harsányabb, színesebb, gátlástalanabb, mondhatni délibb változatban. Salvatores filmjében egy egész szakasz – helyre, zergetollas kalpagjukról ítélve hegyivadász – köt különbékét. A kisded olasz osztagot, van benne északi intellektuel és déli bunkó, ahogy annak lennie kell, kies görög szigetecskére vezénylik, Egyik sem szagolt még puskaport, harci szellemük lanyha, egyikük például Silvana nevű imádott szamarával vesz részt a második világháborúban. Még véget sem ér a D-day, és már két harci cselekménybe keverednek a festői városkában: első esetben egy tyúk, másodjára Silvana válik a háború áldozatává. Innentől a dramaturg veszi kézbe a marsallbotot, előbb az angolok lövik szét a hajót, majd Silvana gazdája vágja földhöz egy szem rádiójukat paroxizmusában – a németek már korábban voltak szívesek deportálni a sziget teljes férfilakosságát. Minden adva van az idillhez. Nem részletezném a megszállók és a polisz összemelegedésének változatos eseményeit, a pásztorlányokként megelevenedő pinup girlöket, a romlatlan perditát, a felvilágosult européer pópát és az új szamárral való találkozást, higgyék el becsületszóra, hogy gyönyörű az egész. A nagy földközi-tengeri randevúból csak a törökök vannak kizárva, akik a jó recina helyett csúnya tudatmódosító szereket használnak sötét fegyverkereskedelmi céljaik eléréséhez.

Egy ízben kávédaráló érkezik, külsejéből ítélve még az első világháború egyik légi csatájából keveredhetett ide (vagy Menzel filmjéből kölcsönözték), ez hozza a hírt, hogy Mussolini kaputt, az olasz-görög barátság immár hivatalosan is megpecsételtetett. Hőseink (az egy szem benősült dezertőr kivételével) fájó szívvel búcsúznak a szigettől, de – mint az az utójátékból kiderül – nem örökre. A szívmelengető Mediterraneo az 1992-es évben elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscart.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3701