KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/március
POSTA
• Gosztonyi Péter: Gallipoli Olvasói levél
• Bajomi Lázár Endre: Cocteau körül Olvasói levél
• Fáber András: Válasz Bajomi Lázár Endrének

• Greskovits Béla: Reform-közvéleményre van szükség Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Ardai Zoltán: Páholylakók Felhőjáték
• Koltai Tamás: Operettvalóság Bástyasétány hetvennégy
• Székely Orsolya: Hamlet a zöld gyepen Inna Csurikovával és Gleb Panfilovval beszélget Zolnay Pál
• Panfilov Gleb: Jeanne d'Arc élete Forgatókönyv-részletek
• Szilágyi Ákos: Az ikrek A Zenekari próba és A karmester
• Koltai Ágnes: A rock kis évtizede Emlékszel Dolly Bellre?
• Hegedűs Zoltán: A filmkritika janzenistája André Bazin
• Lajta Gábor: A szenvedély útja Sindo Kaneto filmjeiről
• N. N.: Sindo Kaneto filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Élethalálharc és melodráma Havanna
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Átkozottak, szeretlek benneteket
• Szentistványi Rita: Szerelem receptre
• Barna Imre: Dühöngő bika
• Gáti Péter: Ezermilliárd dollár
• Schubert Gusztáv: Futásod véget ér
• Kovács András Bálint: Vámpír négy keréken
• Gáti Péter: Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)
• Simándi Júlia: Kisvárosi fojtogató
• Farkas Miklós: Szupermodell
• Ardai Zoltán: Forróvérű kísértet
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kiről van szó? Faustus doktor boldogságos pokoljárása
• Zoltai Dénes: Egy veszedelmes ember Wagner
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Film és cselekmény

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kék lagúna

Szalai Anna Mária

Hogy milyen film A kék lagúna? Nem történelmi és nem természetfilm, nem ifjúsági és nem mesefilm, hanem giccs, a szó legnemtelenebb értelmében. Eltorzított Robinson-történet, amelynek ezúttal két gyermek a hőse, akik egy lakatlan szigetre vetődve a szemünk láttára cseperednek fel. Semmit nem értenek sem a fejlődésükből, sem egymásból, sem érzéseikből, sem indulataikból, hiszen híján vannak mindennemű élettapasztalatnak és felvilágosításnak. Így aztán az sem csoda, ha legnagyobb meglepetésükre gyerekük születik. Az már sokkal inkább meglepetés azonban, hogy így családdá ötvöződnek, méghozzá oly összetartóvá, hogy érezzük: ez a három ember ilyen fiatalon, ilyen erősen, és főleg ilyen bronzbarnán éli le majd életét, örökösen banánt és egyéb trópusi nyalánkságokat majszolva, kéz a kézben, nádkunyhóból tengerbe, tenger mélyéről nádkunyhóba andalogva, és a halál is csak együtt érheti őket. De nem éri, mert jön a közjátéknál is sokkal happybb end.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7216


előző 1 következőúj komment

spectrum#1 dátum: 2007-09-01 09:26Válasz
Nem a film borzalmas, hanem ez a cikk... A szerző nyegle szavakkal csak találgat a film stílusát illetően, de a megoldás egyszerű: romantikus film. A 19. században játszódik a történet, a romantika korában, amikor még nem volt szexuális felvilágosítás, melyet ma a 6 éves gyermek a tévéből is megtanulhat, ha figyel picit... A filmben játszodó történet szerint a két gyermek /Emmeline és Richard/ egyedül nő fel egy szigeten, távol a világtól, távol mindentől. Csak kicsit bele kellett volna gondolnia Szalai Anna Máriának, hogy ő miként viselkedett volna mondjuk Emmeline helyében ? Tudatában lett volna-e mindannak, amit a teste és lelke érzékel a másik nem iránt, elzárva a külvilágtól ?
Fura dolog happy/bb/ endnek hívni a film zárójeleneteit, a csónakban hánykódó, meghalni készülő fiatal párt és a gyermeket... Ennél morbidabb jellemzést még nem olvastam... Véleményem szerint a film végkiteljesedése a zárójelenet, amikor a tengerészek felfedezik a csónakot, s az egyik matróz Richard apjának kérdésére ("Elaludtak ?"), így felel: "Nem, uram - csak alszanak..." Nyitva hagyja a film a történetet: tényleg csak elaludtak az álombogyótól ? S hogyan folytatódik az életük, ha felébrednek ? Vagy tényleg meghaltak ?
A filmben hangtalanul mindig ott suhan a látszólagos idill mellett a veszély, sugalva a drámai véget... Amikor Richard halászik, s megküzd a cápával a halért - vagy egy tengeri jelenetben, amikor a mélyben egy polip támad rá egy tengeri állatra - vagy a film alatt végigvonuló "dobolós emberektől" való félelem - vagy amikor Emmeline rálép a kőhalra, s lázas lesz...
Sokkal több ez a film a számomra, mint egy "nemtelen giccs". De aki felületesen nézi csak meg, s nem lát le a mélységébe, az úgy jár, mint a gyöngyhalász, aki nem merült elég mélyre ahhoz, hogy megtalálja a tenger sötétjében rejtőző igazgyöngyöt...